2015. augusztus 4., kedd

na elmondom mit csinálok munka helyett:
- beszélgetek a hozzám betérőkkel
- netezem (pl. ezt itt írkálom)
- kávé után vágyadozom, de még mindig nem csináltam meg
- reggelizem fél 12-kor

és legfőbbképpen: bámulok ki az ablakon, mert pontosan oda látok fel, a hegyoldalba, ahol lakunk, de mégsem mondhatjuk még otthonunknak és amikor ez a gondolat már éppen átfordulna negatívba, olyankor gyorsan elkapom a szemem és horvátországon gondolkodom, ahogy repesztettünk két várossal odébb a strandra, a menetszél még az én hajamat is meggyötörte, a gyerekek éljeneztek, a zene hangosan szólt és képes voltam minden gondról megfeledkezni, egyszerűen csak jól érezni magam és maximum azon töprengeni, hogy lesz-e kényelmes hely a strandon, hol vacsorázzunk este és vajon látunk-e megint hullócsillagot arról a bizonyos tenger feletti erkélyről...

pontosan tudom, hogy milyen lesz minden egyes hetem és hétvégém szeptember végéig... zombi - jobb napokon terminátor - üzemmód bekapcsolva, alvásigény félretéve, lopott percek néha... de addig nincs megállás. ráadásul legkisebb kezdi a sulit, miközben én félálomban próbálom majd lelkesen kísérgetni... az elgondolás, hogy korábban feküdjünk le aludni szép és jó, de a mi kapcsolatunknak pont ez adja az egyik szépségét: hogy miután a gyerkőc lefeküdt, nekünk még van időnk magunkra, egymásra... nem annyira találom, hogy honnan szeretném lecsípni ezt az órát, ami az iskolából fog adódni. az eszem tudja, hogy nem az alvásból kéne, mert egyszercsak fel fogok fordulni.

akkor most tök őszintén, mihez lenne kedvem: aláírni az adás-vételt, elkezdeni a felújítást, sőt be is fejezni :) és aztán ezt megünnepelendő megint elutazni valahová egy önfeledt hétre vagy kettőre... :D egyébként van is egy ötletem, hogy hová...)

2 megjegyzés:

  1. ööööö, nagyon elvesztettem a fonalat??
    milyen gyerekEK??? milyen legkisebb????

    VálaszTörlés
  2. a legkisebb még mindig alma. a másik gyerkőc a barátnőmé, akik velünk voltak :)))))))))))))))))

    VálaszTörlés