házilag

épp beraktam a mosásba a kabátot, amit a címke szerint csak tisztítóban lehet tisztítani.... kíváncsian várom a végeredményt :) ja, és éljen a háda. újabb tökéletes őszi kabát kilóra. és tudom, hogy megint meg fogják kérdezni, hogy de jóóóóó, hol vetted? 2500 ft-ért. ehhe.

csak maradjon egyben :))))))))))))))))

najó és aztán indulás dolgozni is egy kicsit.

ps. bé már 9 óta itthon horkol. hiányzott. most szeretem ezt a hangot :)

nyugi

azt mondják az okosak, hogy az életben felmerülő problémát jobb egyszerűen megoldandó feladatnak tekinteni...

nos, ma jelentkezett az őrült ügyfél, hogy akokr tán folytassuk a munkát... tudod, azt, amelyiknek sosem lesz vége, ellenben olyan gyógyszerekre fogok közben vágyni közben, amelyeket ezelőtt sosem szedtem... persze, tudom, hozzáállás kérdése és esküszöm, hogy megpróbálok jól hozzáállni, komolyan.

komolyan.
csak ne verni ki a víz már a puszta neve láttán a levelezési listán...

nyugi, nyugi, nyugi...

töprengős

komoly terveim vannak. amint normális lesz a gépem... vagy egy új vagy mittomén, mindegy, a lényeg a terv...

és közben meg elgondolkodom, hogy néha az élet úgy hozza, hogy feladjuk azt, amit szeretnénk és elmenjünk egy unalmas állásba csak azért, mert nincs más választásunk, mert a fix pénz sokkal fontosabb, még ha kb. ugyanannyit is keresel, csak igen meredeken elosztva az évben... szóval nem tudom mi lesz. ehhez jós kéne, hogy legyek, de annyit tudok magamról, hogy nagyon nem szeretek visszafelé lépkedni...

mellesleg ma szuper napom volt. csak hogy végre írjak valami jót is :) a fogam nem fáj és értékes emberekkel találkoztam. kell-e ennél több? :)

(hiányzik bé. olyan édes sms-t írt éjjel, hogy majdnem elsírtam magam, olyan jól esett.)

ps. kiolvastam egy könyvet. az elmúlt négy évben kb. az ötödiket. ami lenyűgöző ahhoz képest, hogy régen faltam a könyveket. mindenre nem jut idő a család mellett - ill. kinek mire. kanapén összekunkorodva, piros pokróc alatt... mondtam, hogy jó napom volt :)

aha

néha kapok "nagyobb mellméretet természetes módon" e-maileket.
hát a f.szom. ezen csak vinnyogni tudok a nevetéstől.
(mondjuk ma még azt sem.)

akarsz róla beszélni?

igen is meg nem is.
de most itt ülök félig lebénult fejjel a fogorvos után szabadon és hát... majdnem sírok.
valami igazán nyugis időszak után.
akkor nézzük a jó oldalát...

- bé még mindig meg van róla győződve, hogy márpedig mi veszünk egy új laptopot ehelyett. már a gesztus is értékelendő (bár kell egy új gyerekülés és most vittem el műszaki vizsgára a kocsit, tehát én ezzel nem értek egyet :))))
- dr.p. a legszuperebb fogorvos a világon, egyszerűen imádom. nem mellesleg ugye az egyik legjobb barátunk és ez nagyon nem mindegy. olyan, de olyan édes, jó volt vele dumálni... aztán én tátott szájjal és akkor már csak ő dumált. imádkozom, hogy ha kimegy az érzéstelenítés, minden jó legyen.
- semmit nem tudtam ma enni és tök lapos a hasam, ehhe

azért éhes vagyok. és kicsit fáradt. és kicsit vágyakozom. a nyugalom iránt.

ps. a rendelő k. jó lett :)

szar nap volt

ilyen napkezdést senkinek sem kívánok. és ekkora emberi csalódást sem. gondoltam kifejtem, de nincs se kedvem, se időm. egy mondat járt az eszembe végig, amit bé mondott: "vannak emberek, akik egy ezresért megb.sszák a saját anyjukat is..." - hát igen. a pénz. a mindenkit megőrjítő pénz. szánalmas volt az egész. és a csalódás könnyeket csalt a szemembe...

így mentem a-val találkozni. mosolyogva, kisbabával várt, én meg zokogtam. király. de olyan jó volt dumálni, elmondani, hogy kisírhattam magam és nem maradt gombóc a torkomban emiatt... a virágosnál való szar kezdés utáni remek beszélgetés ellenére nagyon megviselt az egész és tök szar hangulatom volt egész nap...

fáradt vagyok, nyomott vagyok és csalódott.
mára ennyi elég is szerintem.
hátha holnap...

amikor...

amikor bekapcsolom a számítógépet, tudom, hogy van valamennyi percem, amíg túlmelegszik. mire az e-maileket túljutok és megnézek még pár dolgot, már esélyem sincs naplót írni. ezért már nem is próbálkozom és csak gyűlnek a dolgok a fejemben, amiket SZERETTEM VOLNA leírni, de nem volt rá módom. és ennek a felére már sajnos nem emlékszem. pedig jók voltak. és fontosak. és ha majd egyszer nem azt kell lesnem, hogy kikapcsol-e a gép, akkor biztos le is írok sokkal több mindent.

most épp káosz van. kint és bent. a lakás a hétvégi esküvőzés és zsúrozás után fennmaradó két-perc-itthon állapotában van. de sebaj, majd holnap rendbe rakom. viszont a fejemben is káosz van, nem is kicsit, így olyan testi és szellemi fáradtságot érzek, hogy érzem, nem ez lesz az a pillanat, amikor a rendrakás nyugtat majd meg. talán az írás. nem tudom.

ma bé-vel spontán a rómain ebédeltünk. hekket. sütött a nap, fújt a szél és örültem ezeknek a pillanatoknak, olyan szép volt. a kocsi is készen lett, elintéztünk még két dolgot és roppant elégedettek voltunk magunkkal. még d-hez is beugrottunk... ez a pasi nagyon kemény. kopasz, tetovált, kigyúrt... és amikor bementünk - az egyébként nagyon tiszta - lakásába, akkor ott térdepelt és épp fecskendővel etette a nemrég született papagáj fiókákat... végem van tőle, komolyan :) majd jól helyre ropogtatott minket, jeee. ez minden pénzt megért.

és most kicsit sem várom a holnapi beszélgetésemet a virágossal, mert megbocsáthatatlan volt a pénteki esküvőn elkövetett bakija... én még ilyen kellemetlen helyzetben sosem voltam menyasszony előtt, komolyan, remegett a kezem az idegességtől. de ezt is túléltük valahogy. (a hajnali bontást és a 3 óra alvást is :))))) ez viccesre sikerült, mert i-ékhez elmentünk almáért, ahol felváltva aludt el a társaság, hol g. mint házigazda (aki sztem alma miatt nem aludta ki magát előző éjjel), hol bé, hol én... kemény volt. azóta is ezen a kellemes kis délutánon nevetünk. kicsit zavartak ugyan a gyerekek az alvásban, de ők feltalálták magukat :)))))

és végezetül alma mondta...
- alma, mi ez a seb a füleden?
- nem tudom apa, biztos BELERÚGTAM A FÜLEMMEL valamibe :))))))))))))))))))