2013. szeptember 14., szombat
most jó
ez a legjobb, komolyan... feltett lábbal végignyúlni a kanapén az egész napos dekorálás után, a szuper-elégedett menyasszony mosolyával a fejemben és üveges tekintettel nézni az x-faktort. nekem most nagyon jó... bármelyik pillanatban el tudnék aludni, de azért most jó :)
2013. szeptember 13., péntek
apróság
egy apró probléma... szétesik a fejem úgy fáj és majd' elalszom, mert ettem. (a kávé ellenére. arra úgy tűnik immunis vagyok :))))
megjött a next szállítmányom... szerintem minden ember talál magának VALAMIT az életben, ami ennyire lenyűgözi. én vállalom, hogy nekem ez az. egyszerűen megzavarodom az ennyire jól kitalált, ennyire édes gyerekruháktól. minden egyes részletük csodás és percekig tudom vizsgálgatni... tiszta ciki, komolyan :) de nem, nem ciki. normális. kinek ez, kinek az. nem csoda, hogy ennyi cég utánozza. vagy legalábbis megpróbálja. de ilyen jól felépített márkát rég láttam. minden évszakban olyan színekkel és mintákkal rukkol elő, hogy MINDENT meg akarsz hozzá venni, rémes :))))) és ha anyagilag megtehetjük, én tényleg szeretnék is. nem voltam sosem márkaőrült, de a minőséget imádom. a napokban került a kezembe egy adag használt gyerekruha valakitől... ég és föld.
najó, akkor most szépen összekészítek mindent holnapra... amikor ott áll előttem tornyokban a sok doboz, amit viszek a gátra... szeretem azt a pillanatot. mert olyankor kicsit lenyugszom, hogy akkor ez is egyben van. majd valahogy lesz holnap. délután, este pedig szépen szétvagdosom a gallyakat és bontogatom a pompomokat... nyugiban. "mindenrendbenlesz" mantra.
thank god for ASPIRIN.
megjött a next szállítmányom... szerintem minden ember talál magának VALAMIT az életben, ami ennyire lenyűgözi. én vállalom, hogy nekem ez az. egyszerűen megzavarodom az ennyire jól kitalált, ennyire édes gyerekruháktól. minden egyes részletük csodás és percekig tudom vizsgálgatni... tiszta ciki, komolyan :) de nem, nem ciki. normális. kinek ez, kinek az. nem csoda, hogy ennyi cég utánozza. vagy legalábbis megpróbálja. de ilyen jól felépített márkát rég láttam. minden évszakban olyan színekkel és mintákkal rukkol elő, hogy MINDENT meg akarsz hozzá venni, rémes :))))) és ha anyagilag megtehetjük, én tényleg szeretnék is. nem voltam sosem márkaőrült, de a minőséget imádom. a napokban került a kezembe egy adag használt gyerekruha valakitől... ég és föld.
najó, akkor most szépen összekészítek mindent holnapra... amikor ott áll előttem tornyokban a sok doboz, amit viszek a gátra... szeretem azt a pillanatot. mert olyankor kicsit lenyugszom, hogy akkor ez is egyben van. majd valahogy lesz holnap. délután, este pedig szépen szétvagdosom a gallyakat és bontogatom a pompomokat... nyugiban. "mindenrendbenlesz" mantra.
thank god for ASPIRIN.
kijövős
most eljutottam arra a pontra, hogy elkezdtem bőgni és nem tudom abbahagyni. még dél sincs és már szétrohangáltam magam, közben 6 alkalommal majdnem elsírtam magam, tehát ez a dolog már érett.
próbálom úgy felfogni, hogy a sírás megtisztít és kicsit sok a stressz bennem most, tehát ez most nekem jó tulajdonképpen... csak abba kéne már hagyni.
annyi minden van ebben, biztos menstruálni is fogok és kialvatlan vagyok, meg bé is tökre megbántott reggel, tegnap meg ledagadtozott egy ismeretlen seggfej, ezen kívül nem látom át hogyan fogom megcsinálni időben a dolgokat úgy, hogy minden mindenkinek jó legyen.
gyenge szar vagyok, de lehet, hogy csak kimerült.
najó. abbahagytam. 90 pompomot kell kibontanom és 90 ágat szétvágnom holnapra.
az a jó az ilyen monoton feladatokban, hogy teljesen belassítják és lenyugtatják az embert.
fasza kis terápia, mi?
próbálom úgy felfogni, hogy a sírás megtisztít és kicsit sok a stressz bennem most, tehát ez most nekem jó tulajdonképpen... csak abba kéne már hagyni.
annyi minden van ebben, biztos menstruálni is fogok és kialvatlan vagyok, meg bé is tökre megbántott reggel, tegnap meg ledagadtozott egy ismeretlen seggfej, ezen kívül nem látom át hogyan fogom megcsinálni időben a dolgokat úgy, hogy minden mindenkinek jó legyen.
gyenge szar vagyok, de lehet, hogy csak kimerült.
najó. abbahagytam. 90 pompomot kell kibontanom és 90 ágat szétvágnom holnapra.
az a jó az ilyen monoton feladatokban, hogy teljesen belassítják és lenyugtatják az embert.
fasza kis terápia, mi?
2013. szeptember 6., péntek
23.59
régen még fél éjszaka mentem volna tovább mint a gép... mostmár aludni vágyom éjfél tájban... most biztos valami jót akartam írni, de valójában elfelejtettem. az esküvőket még mindig szeretem... de a fáradtság kezd kezelhetetlenné válni és most nem viccelek. szarul alszom, gyakran a gyerekszobában a földön bé szűnni nem akaró horkolása miatt, fáj a hátam, a derekam, a vállam és nem látom magam előtt, hogy a közeljövőben ez a helyzet oldódna.
ma kereken 45 percet tudtam ülni és még tíz perce szedtem le 4 mosásnyi ruhát, miközben bé egy órája már nagyot ásított és azt mondta ő olyan fáradt... nyugi, lenyeltem, ami eszembe jutott :) a férfiak már csak ilyenek. fenn horpaszt, miközben én még mindig rámolok - szerintem tök fölöslegesen egyébként, hiszen hat tonna tiszta ruha és több száz szál virág van mindenfelé, a kutya bundájáról meg itt-ott lehullik egy-egy levél a kertből. na ezt képzeld akkor magad elé. a lakberendező lakása, mi? a káosz maga.
egyszerűen nem látom magam előtt, hogy utólérném magam - semmilyen szinten. se a háztartásban, se tervekben, pedig annyi minden van a fejemben, de nincs alkalmam papírra (vagy gépre) vetni, mert mindig ott a következő aktuális esküvő és menyasszony. a jövőheti vazze küldött nekem egy táblázatot, benne minden, amit megbeszéltünk, bekarikázott virágokkal és színmegjelölésekkel. ez ennyire ráér???? itt van a fejemben az egész, amit akar és amit meg fogunk neki valósítani. de persze, ez az ő nagy napja, nem haragszom, amiért ilyen lelkes, megértem... csak mosolyogtam magamban. ugyanakkor nekik sem lehet könnyű, mert sajnos nem vagyok képes 2-3 esküvővel előre gondolkodni, egyszerűen nem megy. szép sorjában oldom meg a dolgokat, egyenként lépkedek végig a hétvégéken...
még mindig hat esküvő van hátra.
szeretnék októberben legalább két napot aludni. elutazni valahová. kicsit nem sietni és nem aggódni azon, hogy minden megvan-e, hogy kész leszek-e, meglesz-e... szeretnék teljes figyelemmel lenni bé-re, almára, artúrra, dorkáék házára, szeretném ha nem is kéne mással foglalkoznom és nem ebből a káoszból próbálnék kifelé kacsintgatni.
ugyanakkor már csak pár hét és mehetek sárga tököket venni, kipucolhatom a lakást, rendbe tehetek végre magam körül mindent. például leszedhetném végre ezt a kurva szúrós koszorút, amit kitettem a kapura. én magam sem értem, hogy mi tetszett meg rajta egyébként :) a virágpiacon még jó ötletnek tűnt. aztán meg kinn maradt, mert mégis költöttem rá, no meg bé előtt be nem látnám, hogy tévedés volt.
holnap jön a kukásautó. mi lenne, ha elvinné a koszorút? :)
kedves naplóm. mivel igyekszem egy kanyi szót sem nyígni életbne, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt kihisztizhettem magam. ámen.
ma kereken 45 percet tudtam ülni és még tíz perce szedtem le 4 mosásnyi ruhát, miközben bé egy órája már nagyot ásított és azt mondta ő olyan fáradt... nyugi, lenyeltem, ami eszembe jutott :) a férfiak már csak ilyenek. fenn horpaszt, miközben én még mindig rámolok - szerintem tök fölöslegesen egyébként, hiszen hat tonna tiszta ruha és több száz szál virág van mindenfelé, a kutya bundájáról meg itt-ott lehullik egy-egy levél a kertből. na ezt képzeld akkor magad elé. a lakberendező lakása, mi? a káosz maga.
egyszerűen nem látom magam előtt, hogy utólérném magam - semmilyen szinten. se a háztartásban, se tervekben, pedig annyi minden van a fejemben, de nincs alkalmam papírra (vagy gépre) vetni, mert mindig ott a következő aktuális esküvő és menyasszony. a jövőheti vazze küldött nekem egy táblázatot, benne minden, amit megbeszéltünk, bekarikázott virágokkal és színmegjelölésekkel. ez ennyire ráér???? itt van a fejemben az egész, amit akar és amit meg fogunk neki valósítani. de persze, ez az ő nagy napja, nem haragszom, amiért ilyen lelkes, megértem... csak mosolyogtam magamban. ugyanakkor nekik sem lehet könnyű, mert sajnos nem vagyok képes 2-3 esküvővel előre gondolkodni, egyszerűen nem megy. szép sorjában oldom meg a dolgokat, egyenként lépkedek végig a hétvégéken...
még mindig hat esküvő van hátra.
szeretnék októberben legalább két napot aludni. elutazni valahová. kicsit nem sietni és nem aggódni azon, hogy minden megvan-e, hogy kész leszek-e, meglesz-e... szeretnék teljes figyelemmel lenni bé-re, almára, artúrra, dorkáék házára, szeretném ha nem is kéne mással foglalkoznom és nem ebből a káoszból próbálnék kifelé kacsintgatni.
ugyanakkor már csak pár hét és mehetek sárga tököket venni, kipucolhatom a lakást, rendbe tehetek végre magam körül mindent. például leszedhetném végre ezt a kurva szúrós koszorút, amit kitettem a kapura. én magam sem értem, hogy mi tetszett meg rajta egyébként :) a virágpiacon még jó ötletnek tűnt. aztán meg kinn maradt, mert mégis költöttem rá, no meg bé előtt be nem látnám, hogy tévedés volt.
holnap jön a kukásautó. mi lenne, ha elvinné a koszorút? :)
kedves naplóm. mivel igyekszem egy kanyi szót sem nyígni életbne, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt kihisztizhettem magam. ámen.
2013. szeptember 4., szerda
nyí
szétvet az ideg. és ezt most nem is kívánom kifejteni. most valahogy estére sem higgadtam le, mert itt ülök egyedül és pánikhangulat lett rajtam urrá, ahogy az előttem álló tennivalókra gondolok... azt sem tudom mikor és hogyan. szeretném, ha kevésbé pánikolna a menyasszony egyébként, mert neki nincs rá oka - ellenben nekem annál inkább szerintem.na ilyenkor kell lehiggadni, tudom... bé tegnap számonkérte, hogy mit csináltam aznap. ma leírtam neki, így kiderült, hogy 8 különböző helyen jártam + rámolás, főzés, 4 adag mosás, gyerekért el oviba. tehát MOST ültem le a szombati dolgokat intézni. szerinted?
de legalább bevásároltunk almával a candy bar-ba... azt nemtom mit gondolt rólunk a nő, hogy ennyi cukorkát és édességet veszünk, de sebaj :))) legalább ezek is megvannak.
nnnna. akkor mély levegő, majd kifúj... hiszti befejez. majd lesz valahogy, mert mindig van. összeírom a virágokat holnapra és megcsinálom az ültetőket mondjuk... mittomén. aludni akarok.
de legalább bevásároltunk almával a candy bar-ba... azt nemtom mit gondolt rólunk a nő, hogy ennyi cukorkát és édességet veszünk, de sebaj :))) legalább ezek is megvannak.
nnnna. akkor mély levegő, majd kifúj... hiszti befejez. majd lesz valahogy, mert mindig van. összeírom a virágokat holnapra és megcsinálom az ültetőket mondjuk... mittomén. aludni akarok.
2013. szeptember 2., hétfő
bevásárlás közben
olyan érdekes dolog eza bevásárlás, nem?
áll előtted egy vadidegen krapek és kipakolja a cuccait a futószalagra...
elég másfél perc felmérni, hogy valószínűleg egyedül él, szereti a whisky-t, imád horgászni, talán még vadáaszni is és van macskája.
azt hiszem ebben az élményben az abszolut csúcs az volt, amikor egyszer éjjel álltam a tesco pénztárnál, előttem egy fiatal csaj, a futószalagon egy üveg pezsgő és egy csomag óvszer. amikor odaért a - szintén fiatal csaj - pénztároshoz, akkor mindhármunkból egyszerre robbant ki a nevetés :)))))))))))))))))))
én ma vettem hajfestéket, hófehérkés ragasztószalagot, egy bébi rugit és egy villám mcqueen papírzsepit. na ebből találják ki, hogy hány gyerekem van és mennyi idősek, vahahahahahaha.
áll előtted egy vadidegen krapek és kipakolja a cuccait a futószalagra...
elég másfél perc felmérni, hogy valószínűleg egyedül él, szereti a whisky-t, imád horgászni, talán még vadáaszni is és van macskája.
azt hiszem ebben az élményben az abszolut csúcs az volt, amikor egyszer éjjel álltam a tesco pénztárnál, előttem egy fiatal csaj, a futószalagon egy üveg pezsgő és egy csomag óvszer. amikor odaért a - szintén fiatal csaj - pénztároshoz, akkor mindhármunkból egyszerre robbant ki a nevetés :)))))))))))))))))))
én ma vettem hajfestéket, hófehérkés ragasztószalagot, egy bébi rugit és egy villám mcqueen papírzsepit. na ebből találják ki, hogy hány gyerekem van és mennyi idősek, vahahahahahaha.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)