k.va szar napom volt. gondolom ezt is meg lehet örökíteni néha, mert ilyen is kell legyen meg minden. nem tudom, de ez az érzés csak ívelt szépen felfelé egész nap... lehet, hogy meg fog jönni - lehet, hogy csak befeszültem a "nem tudjuk hogy lesz" helyzettől... ettől persze nem oldódik meg és a napjaimat kőkemény hárítással töltöm... de néha ér egy kicsit némán sikítozni, nem?
menjünk aludni inkább.
persze hogy ér.
VálaszTörlésbárcsak lenne mersz hangosan...
merszem éppen lenne - csak értelmét nem látom, mert úgy igazán nem segít (vagy igen?!)
VálaszTörlésállítólag igen, segít. egy hangos ordítás, sikítás.
VálaszTörlésén még nem mertem kipróbálni...
ja, az megy magamban. de újabban inkább hárítással töltöm az időmet. valahogy úgy képzelem, hogy ha ignorálom a gondot, akkor az a gond nincs is. asszem nem feltétlenül a legjobb megoldás, így hogy leírtam :)))) de nem mindent tudunk megoldani. asszem. na, már teljesen elbizonytalanodtam :))
VálaszTörléserre azt mondja Feldmár András (akit róla való felületes ismereteim alapján nagyra tartok),
VálaszTörléshogy az elfojtással nincs baj, egészen addig, amíg maradéktalan.
akkor kezdődik a gond, amikor elkezd szivárogni.
úgyhogy én többet nem fojtok már ebben az életemben, elég volt az előzőben:)
(ezt a betűellenőrzést nem lehetne kivenni?)
szerintem minden elfojtás szivárog :) alapvetően nem jellemző rám, hogy teljesen elfojtsak magamban dolgokat, egyszerűen nem vagyok ilyen. de nem látom bizonyos helyzetek megoldását és inkább azt mondom, hogy hárítok, nem elfojtom. és mivel nem tekintek problémának egyes dolgokat, amik pedig lehet, hogy azok, ezért évente pár napra rámtör mégis, hogy elhatalmasodik felettem. aztán megint megpróbálok teljesen pozitívan hozzáállni :))
VálaszTörlés