2013. március 21., csütörtök

munkamorál... avagy tanmese az elszivárgásról...

csak ha azt hinnéd esetleg, hogy az én munkám fenékig tejfel...

egyszer elmentem valahová felmérni egy lakást... azaz rendelőt. azt mondták nekem, hogy már dolgozott rajta egy lakberendező... egy évig. de nem voltak elégedettek vele, és a végén a nő egyszerűen "elszivárgott"... gondoltam is magamban, hogy hát micsoda lakberendező az ilyen?! elszivárgott??? na nézzük mit alkotott... hát kérem alásan, egyetlen tapétacsík díszelgett a legkisebb szobában. ennyi. slussz. hmmm... a hozzá betett fotelek és szőnyegek nem stimmeltek. erősen elgondolkodtam, hogy ez meg hogy lehet.

ezt a kisszobát egyetlen hét alatt berendeztük. készült egy terv, a fotelek kaptak új huzatot, a szőnyegnek mennie kellett, jött egy új, kerültek be kiegészítők. a megrendelő hölggyel pár óra alatt megvettünk hozzá mindent az ikeában (mert ha valaminek gyorsan és költséghatékonyan kell elkészülnie, akkor általában ott kötünk ki). pár nap múlva hívtak, hogy segítsünk összerakni akkor a szobát. még egy mondatot hozzátett a telefonban: "mert a megvásárolt dolgoknak a nagy részét úgyis vissza kell majd vinnünk..." ezen kicsit megrökönyödtem. ugyan az ikeában megkérdejelezte a döntésemet, hogy miért fehér asztalt akarok venni, nem hiszi, hogy jó lesz, hiszen az egyik fotel karfája nyír (és???) ezért ne vegyük meg a drágábbat, csak az olcsót, különben is úgyis vissza fogjuk hozni... (köszi.)

mindegy. összeraktuk. képek felkerültek a falra, a függöny is. az ominózus fehér asztal is a helyére került, ő hátrébb lépett egy lépést és azt mondta: "de hát ez tök jó!" - és semmit nem vittünk vissza. sőt. még hoztunk pár párnát és takarót, meg jó ízléssel vásárolt bele pár kiegészítőt. majd nem sokkal később megkérdezte tőlem, hogy miért ezt a gagyi asztalt választottam (! én !) - csak pislogtam. mondtam, hogy mert nem bíztál bennem és nem is akartad, hogy fehér legyen, azt mondtad ne a 20 ezres legyen, elég a 2ezres lack asztal. négyen voltunk ott. és ez tényleg így történt. őszerinte azonban nem. ő ilyenre nem emlékszik. az asztal lehetne kicsit minőségibb...

ezen a ponton már sejthettem volna, hogy miért szivárgott el a másik lakberendező...

később nagy nehezen összehoztuk a többi helyiség tervét is, kiválasztottuk a tapétát. mondtam, hogy szerintem egy tekerccsel többet kéne venni. mondta, hogy nem, mert a férje ki fog akadni az árakon így is, ha kell, akkor majd utánrendel. a tapéta megjött, a festés megtörtént, majd hívott a festő, hogy a tapétázáshoz hozzá sem kezd, mert nem elég, még egy tekerccsel rendeljünk. mire ő (a férje előtt!) hangosan felszisszent, hogy nnna, most várhatunk heteket az újabb tapétára, csúszik az egész, mert nem voltam képes rendesen kiszámolni. pislogtam. tessék? de én mondtam, hogy eggyel több legyen - önkéntelenül is ezt válaszoltam. mire ő: nem, én ennyit számoltam ki és tessék, most csúszik minden. pislogtam. ha ebbe most belemegyek, akkor megszégyenítem a férje előtt. ha nem, akkor ő hazudtol meg engem. ő az ügyfél. és hiába látom a férjén, hogy épp azon filózik ki tudom-e számolni a lamináltat az ő irodájába vagy sem, nem fogok mondani semmit... nem mondtam. hazafelé kicsordult egy könnyem. ember vagyok én is, így hogy valaki így megalázzon és meghazudtoljon... felhívtam bé-t. figyi, te is ott voltál a tapétaválasztásnál - én rosszul emlékszem??? nem, ez tényleg így volt, hogy ő nem akart eggyel többet rendelni. (ráadásul ott a boltban is ŐŐŐ kiválasztott egyet, hogy pont ilyenre gondolt, mire mondtam mosolyogva, hogy ezt már átküldtem neki korábban és örülök, hogy tetszik neki élőben is. rámnézett: én ilyet nem küldtem neki, ezt ő önállóan választotta ki. hazamentem és elküldtem neki újra az e-mailt, amiben benne volt. hátafaszom.)

a festő feltette a tapétát. ő azonnal hívott: "készen van..." (nagy hallgatás.) - én örök vidáman: "és szép, ugye???" :) nagy hallgatás. "hát nem tudom. olyan öregesnek hat." - mármint a fáradt narancs / arany (!) a tejeskávé színnel ötvözve????? azonnal megyek és megnézem. én egy magabiztos csaj vagyok, aki biztos szokott lenni magában. konkrétan zabszem volt a seggemben: vazze, rosszul választottam színeket? ne mááár!!! felmentem, megnéztem és önkéntelenül is azt mondtam: "de hát ez gyönyörű szerintem!"...
"tényleg? igen, végülis nem rossz..." - mi van????? most akkor rossz vagy nem rossz vagy most mi van???

terveztem neki hozzá fáradt narancs szőnyeget. konkrét színkóddal. csokibarna székekkel. ezért voltak a bútorok is sötétek... húzta a száját. nem biztos benne. elment és vett 25 nm-nyi csokibarna szőnyeget. letette és felhívott: "gyere nézd meg." - de hát ez nem is narancs, hanem sötétbarna! "igen... azt gondoltam ez jobb döntés lesz" (akkor most ki a lakberendező, te vagy én???) - nézi, nézi... "ez túl sötét, ilyen nagy méretben túl sok... főleg a sötét bútorokkal. ezt elrontottam, mi? mi a véleményed?" - őőő... azt, hogy a narancsos jobb lett volna... vidámabb a sötét bútorok mellett és a szép sötét székekkel hozzá... erre hol fogok nemtúldrágán (mert drágán minden van) narancsos székeket találni?!"

"és milyen relax helyet terveztél? eddig csak drágákat küldtél. tök érdekes, hogy van az ikeában ez a poang pihenőágy és fel sem vetetted, mint lehetőség, pedig elérhető áron van..." - "????? azt mondtad a legelején, hogy azt semmiképp sem szeretnéd..." - "én ilyet nem mondtam." - hazamentem és megkerestem az e-mailt. tudod, a szó elszáll, az írás megmarad. megtaláltam: "az ikeásat semmiképp sem szeretném..." - elküldtem. nem írtam hozzá semmit, csak, hogy ezt írtad nekem... (vállvonás - mindenki tévedhet. igen. tévedhet. de nem úgy, hogy közben lehúzza a másikat....)

majd jöttek a végtelen tervezgetések. és a bizalmatlanság. holott ott volt a kisrendelő készen, szépen, egyszerűen nem értettem az okát. párbeszédek...
- "nem elég funkcionális a váró..."
- "őőő... ez mit jelent? a váróban ülnek a seggükön és várnak. milyen funkciót hiányolsz?"
- "tárolóhelyet."
- "?????? mit szeretnél ott tárolni..???" (korábban lebeszéltem egy zárhat szekrény váróban történő elhelyezéséről, mert nekem nem lenne valami szimpi, ha ott "rejtegetnének" előlem valamit...)
- "elég közel lakunk és olyan kicsi a lakásunk, gondoltam áthozhatnám pl. az esküvői cipőmet..."
- ????????????????????????????????????????
(erre azóta sem tudtam reagálni...)

hetek, hónapok mentek el. megterveztem valamit, nem volt döntés, közben kivonták a forgalomból (!!!). ezen a ponton kezdtem azt is megérteni, hogy az előző lakberendező miért egy szem tapétacsíkkal rukkolt elő egy év leforgása alatt... hiszen mi is a félkész állapotnál tartottunk csak... ezer éve.

időnként kérdezett, én küldtem ezer linket, stb. nem jött válasz. azt kívántam, ne is jöjjön többé, ezért már nem kérdeztem vissza, hogy hahó, megkaptad-e az e-mailemet? hátha elszivároghatok én is... erre vágytam. ahányszor találkoztunk ugyanis, behúzott farokkal közlekedtem: nem bíznak bennem, többször meghazudtoltak... azt éreztem, hogy szeretnék elmenni, szeretném ha nem kellene itt lennem...

egyszer éreztem azt, hogy megérte. tavaly novemberben. állt a szobája ajtajában és nézte a "nem lesz túl zajos" zöld szőnyeget és minden mást és csak annyit mondott: "pont ilyet szerettem volna..." - ekkor madarat lehetett volna velem fogatni. kész. nekem ennyi is elég lenne, hogy szárnyaljak!!!

aztán azt kérte rajzoljak neki még... visszakézből leírtam, hogy nem. lassan két évet jubilálunk. én húzok egy vonást sem a papíron. zárjuk le. gyorsan.már csak a kiegészítők és lámpák kellenek... november végén kommunikáltunk utoljára. a levelemben ezer lámpa. válasz nuku. utána nagy hallgatás.
tegnapelőtt jött a kérdés: "mostmár tényleg jó lenne befejezni, főleg a lámpákat..." - visszaküldtem a novemberi levelemet, amire ugye nem kaptam választ... de kedves voltam most is mint mindig, csak azt éreztem, hogy már a neve láttán a levelezési listámban kiver a víz és tiszta ideg leszek.

valaki elmondaná, hogy mi az istent tenne a helyemben???? mert én már nem tudom. elvette az önbizalmamat, elszívta az energiámat, lehúzott az állandó megkérdőjelezésemmel. idegesít a látványa is. már a betűi is az e-mailben. azt érzem, ennek soha nem lesz vége. ÉN MIÉRT NEM SZIVÁROGTAM EL MÁR SOKKAL KORÁBBAN????

9 megjegyzés:

  1. hát az attól függ, hogyan fizetett eddig ki.
    ha rendben vagytok, akkor egyenesen megmondani neki, hogy ennyi volt, vége, és többet nem akarod látni. és ne is ajánljon senkinek.

    ha nem vagytok rendben, akkor furfangozni kell, mert - gondolom- nemigen akarna (ha akarna, már fizetett volna). hogy hogyan, az attól függ, hogy mi írtatok a szerződésben, ilyesmik.
    én biztosan kifizettetném vele az eddigieket, aztán szerződést bontanék együtt nem működésre hivatkozva (és ez már a jogi része: köteles elősegíteni, hogy teljesíthess. az hogy nem választ, nem válaszol, meghazudtol, az pont akadályozza a teljesítésedet)
    aztán úgy otthagynám, mint eb a szaharát.

    VálaszTörlés
  2. (lehetne, hogy kivegyed ezeket a szóellenőrző captchákat, idegesítőek és olvashatatlanok)?

    VálaszTörlés
  3. az a baj, hogy félig ismerős... na de most ismertem meg igazán :(((((( ezért nem olyan könnyű elküldeni a picsába. pedig azt kellene... (már rég.)

    mit vegyek ki? bocs, de az micsoda??? :))))

    VálaszTörlés
  4. de könnyű. és még utána milyen könnyű lesz:))
    én anno megtettem egy utassal, csak annyit bírt kérdezni, hogy-hogy ilyen nyugodt vagyok:DDDD


    itt tudod eltüntetni:
    http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=98143623765056802#postandcommentsettings

    "szóellenőrzés megjelenítése: NEM"

    (ez a link nem biztos, hogy látsazni fog nálad, mert az én ID-m van benne, de akkor jobb felső sarok Tervezés, baloldalon Beállítások, alatta Bejegyzése és megjegyzések link)

    VálaszTörlés
  5. én is elküldtem a p.ba három hete egy menyasszonyt és az arcába mondtam tök higgadtan, hogy szarrágó. remegett a kezem, de utána majdnem elszálltam, annyira megkönnyebbültem :)) jó érzés lenne... de a férje a nem-mindegy személy az egészben... máris megpróbálom megoldani a beállítást, bár nemtom mi az. puszi

    VálaszTörlés
  6. hu, hát akkor így nem könnyű:(
    az ilyet csak lassan lehet leépíteni...

    (köszi, ezek azok a kis figurák, amit ki kell silabizálnod, és beírnod, mielőtt kommentelsz. biztos láttál már ilyet)

    VálaszTörlés
  7. én tuti elküldeném szépen nyugodtan, mosolyogva a retkes picsába, ha ismerős, ha nem...sőt, ha ismerős, annál inkább!

    aztán oldja meg maga a szaros lámpáit, ahogy akarja...

    engem már a sztori olvasása is elég volt ahhoz, hogy ideges legyek :D:D

    VálaszTörlés
  8. köszönöm az együttérzést!!! :))))

    VálaszTörlés
  9. hát a neheze rád vár, a probléma megoldása:)

    VálaszTörlés