most gondolom írnom kéne... minden ideális: bé buliban, én egyedül, alma alszik, a ház csöndes... de úgy felidegesített vki ma este, hogy nincs is kedvem leírni. mert minek. annyit tudok csak, hogy 37 évesen bazira nem vagyok kíváncsi arra, hogy valaki rajtam töltse ki a magánéleti gondjait. ezer éve nem veszekszem, nem szólok be, csak amikor TÉNYLEG úgy érzem, mivel ennél a társaságnál még csak nem is látom értelmét. de ez most nagyon súrolta a határt, hogy komolyan beszóljak.
nnna. és akkor ezt most le kell zárni. a többiek kicsit meglepődtek, mert még nem láttak ennyire mérgesnek azt hiszem. (tök jogosnak találták.) szóval ennyi és kész. nem érdemes ezen tovább filózni. sajnálom, hogy eddig is fortyogtam rajta.
mondjuk előtte is volt némi fejfájásom, egy újabb "ismerős" sztorival... hát baszki. néha olyan kellemetlenül érzem magam. és állandóan meglepődöm azon, hogy milyenek is az emberek valójában. mint egy újszülött, komolyan, nem lehet ugyanarra mindig rácsodálkozni... (de ezek szerint lehet.)
szóval most minden kikapcs. és elmerülök egy jó újságban azt hiszem.
ps. legalább a hajamat befestettem. az is valami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése