meghitt pillanat

így pontban éjfélkor... :)

kimentem és jól meglocsoltam minden virágot a kertben, aztán lábujjközti papucsban álltam a nedves fűszálak között és élveztem a locsolást... a kerti világítás körül szabályszerű körben rajzolódott ki a fény és minden egyes fűszál boldogan illatozott a víztől.

bé imád locsolni. áll kinn a "birtokán" és teljesen átszellemült arccal irányítgatja a slagot. azt hiszem kezdem megérteni, hogy olyan ez, mint a nyújtás a torna végén: lazítasz, kikapcsolsz. a napnak vége, az ég sötét, a föld várja a csodát tőled. hallgatod a víz hangját és nyugodtan végiggondolod a napodat.

ma két rosszabb és néhány nagyon nagyon jó dolog történt velem. úgy döntöttem, hogy a nagyon jókra fogok koncentrálni inkább. nem dugom a fejemet a homokba, mert mindkettőt sikerült tisztázni - de a jó dolgok most kicsit jobban izgatnak. azt hiszem ezek inkább pillanatok voltak, nem is tudom. vagy egy érzés...?

ma egész délelőtt dolgoztam. almának egyszerűen elmagyaráztam, hogy én most árajánlatot fogok gyártani, ő pedig szépen legyen kedves és nézze a rajzfilmet és rajzoljon addig, mert ezt most nem tudjuk másképp megoldani... cserébe nem kell aludnia, ehelyett kimegyünk a gátra és vandázunk. na, erre olyan jókislányba ment át, hogy csak na :) árajánlatot elküldtem, elintéztem még vele kapcsolatban kb. 40000000000 telefont és e-mailt és nosza, mehettünk is.

a kocsi szerint 29 fok volt, kicsit megijedtem - de odakinn fújt a szél... és azt hiszem ez határozta meg igazán az alaphangulatomat: imádtam. gőzöm nincs, hogy ez valami gyerekkori nyári, balatoni emlék-e (határozottan gyanakszom a balatonakali fákra a kert végében), de nekem végem van a szélben susogó fáktól. és hát a gáton ebben bőőőven van része az embernek :) almával ebédeltünk egy jót a ponyvában - még ennek is volt egy szuper hangulata, úgy éreztem örültek nekünk. aztán megfogtam a három csemetét és elvonultam velk a játszóházba. adélnak elvileg aludnia kellett volna, de úgy 10 perc múlva fel is kelt - juhéé :) szóval ott álltam hárommal és vazze, simán ment. én nem vagyok az a modell, aki órákon á tud gügyögni három gyereknek, ezt bevallom őszintén. imádom őket, de egyszerűen nem vagyok alkalmas arra, hogy nagy magyar anyaként végtelen órákig játsszak. na de ma! én olyan jól éreztem magam velük, hogy az hihetetlen!!! :) valahogy átlényegültem gyerekké és három szemem is nőtt, hogy mindet figyelemmel tudjam kísérni, cserébe ők meg kisanygalok voltak több mint két órán keresztül :)))) aztán i. visszatért és tovább álltunk fagyizni, sokat beszélgetni, sokat nevetni, végül elmentünk hozzájuk is és volt két olyan mondata, ami helyére tett bennem sok mindent, ami az utóbbi időben kérdőjelekkel szúrkált.

ő már évekkel ezelőtt mondta nekem, hogy meg kell tanulni különbséget tenni fontos és nem fontos vélemények és emberek között az életünkben, mert túl sok energiát pazarlunk olyan emberekre és helyzetekre, amelyek tök őszintén szólva nem olyan jelentősek az életünkben, max. abban a pillanatban érezzük úgy. nekem eme okos gondolat elhangzásához képest kellett még vagy tíz év, hogy ne csak az elméletben legyek erős. de mára megtanultam én is a leckét és azt kell mondanom, hogy drasztikusan csökkent a saját magam és egyéb idióták által generált stressz az életemben :)

szóval i. panírozta a karfiolokat, én meg forgattam őket a forró olajban: büdös is volt, meleg is volt, de mégis olyan jól és otthonosan éreztem magam, ahogy ott dumáltunk a készülő vacsora fölött. olyanfajta jó érzés fogott el, mint amikor végre végre hazaérsz egy fárasztó nap után. közhelyes, de tényleg ilyesmi, nem tudom másképp megfogalmazni. w-vel is olyan jókat dumálunk az elmúlt időszakban... egyszerűen nagyon szeretem őket és ez olyan jó érzés, hogy "vannak".

látványosan próbálkozom, de nem sikerül szavakba öntenem ezeket a pillanatokat, a szelet, a napot, a gyerekeket, a barátokat... de nem baj. itt van benn a fejemben és nekem ennyi elég :) szóval úgy összességében nagyon kellemes napom volt és még ezt az esti locsolást is élveztem, mert lehetőséget adott felidézni ezeket.

mint egy pont a mondat végén: mindjárt fél 1 és alma simán kislattyogott a szobájából égnek álló hajjal, félálomban motyogva :)))))))) persze velem akar aludni, de ma nem lehet. puszta észérvek alapján ám, höh.

elmegyek lassan aludni... még ezt is várom: a pillanatot, ahogy bebújok az ágyba :) nem tudom, vannak ilyen nagyon eleven napjai az embernek, talán minden napnak ilyennek kellene lenni: amikor valahogy minden sokkal elevenebb, élénkebbek a színek és élesebbek a kontúrok. az érzéseink is világosak és tiszták.

megörökítésre érdemes érzések.

egyébként meg. a szél... lehet, hogy mégis sokkal sokkal korábbi emlék? angliába vágyom. nagyon. minden "első emlékem", illetve ezek nagyobb része oda köt. hát persze, hogy sóvárgok "haza" menni... márpedig az embernek egy élete van, azt kell szépen kitölteni. tehát, amire vágyom, azt szeretném meg is valósítani :)