a nevelés öröme

szerintem gyereket nevelni tök nehéz dolog. én mostanában azt éreztem, hogy kicsit elvesztettem a fonalat a sok másoktól átvett, vagy épp aktuális korszakhoz tartozó hiszti és dac közepette, ugyanakkor két hete megint tök jó a helyzet és a gyerek édes, aranyos. ovi nincs - gyerek van (= idő nincs :))))) de olyan jól érezzük magunkat, hogy csak na. lehetőleg légkondis helyen vagy vízben, ahogy mindenki más.

tegnap pl. egész nap a-éknál voltunk és a beszélgetésünk sok gondolatot ébresztett bennem. egyrészt ültem (vagy feküdtem?) egy csodaszép gyöngyházszínű jacuzziban majdnem egész nap és remekül éreztem magam, meg is fogalmazódott bennem, hogy így azért tudnék élni... és elő is került a téma. a pénz. hogy sokan bántják érte. hát persze, mert az embereknek pletyka kell és nem néznek a dolgok mögé. de mi olyan régóta ismerjük egymást, hogy engem pont nem érdekel, hogy mi hány millió körülöttem, ennél sokkal de sokkal régebbi barátság ez. ugyanakkor én sem hazudom azt, hogy nem fut át az agyamon, hogy amit én irigylek az sokkal inkább az a fajta biztonságérzet, amit igenis ad a pénz, hogy legalább alap problémákon nem fog múlni a boldogság: ők nem tépik egymást amiatt, hogy be tudják-e fizetni a számlákat és nem jelent stresszt, hogy a gyerek el tud-e menni nyári táborba. (azt kívánom bár mindenki ilyen nyugalomban élhetne.)

mellesleg a gyerek nem akar elmenni táborba. kérdem miért: "mert imádok itthon lenni". naja, én is imádok náluk lenni. egyszerűen azért, mert belengi a szeretet az egész környezetüket. itt aztán szó nincs a "kiváltjuk a gyereket pénzzel" mentalitásról, itt figyelem van és szeretet. és valami elképesztő nevelési elvek valahol a háttérben, miszerint nem dicsekszünk, mindent odaadunk, nem vagyunk többek másnál, udvariasak, kedvesek vagyunk és nem mellesleg segítünk anyának, mert fiú létünkre minden napra van egy kis feladatunk...

így fordulhat elő, hogy ülünk a jacuzziban, a 9 éves b. valami vizipuskával lövöldöz, alma meg el akar tőle venni egy játékot, mondom neki ne tegye, mert az b-é. mire b. magától érthetődően közli velünk: "nyugodtan vegye el. nem az enyém, hanem a CSALÁDOMÉ."

hát vazze. és akkor ne fulladjak vízbe? még este, de ma du. is ezen a mondaton járt a fejem... elképesztő. jól meg is puszilgattam érte. nem értette. mert ő tényleg így gondolja. és különben se puszilgassam, mert ő mégis csak 9 éves már és FIÚ! :))))

(láv.)