vasárnap reggel fáradtan

akkor most úgy leülnék... bé és alma most indultak el, rám vár a komplett ház kivikszolása mire jönnek a vendégek - legalább a kaja 90%-ban készen van. hajnali kelés, köhögés, bé virrasztás, majd reggel visszaalvás... össszességében kb. 5 óta vagyok fönn és nem vagyok éppen fitt. de majd összeszedem magam. a nyakamat is elaludtam. még bekeverem a krumplipürét és utána megszavazok magamnak egy kis időt a kanapén ülve (nagy házalakítás, juhé), mert most aztán tényleg megérdemlem. koffeinmentes kávéval.

aztán majd egyszercsak írok még. pl. arról, hogy engem stresszelő ügyfél a múlt héten elment egy hétre síelni, amit én is "kivettem szabinak" és csak magunkkal és a lakással foglalkoztam egész végig... most mondjam azt, hogy szuper volt? ez nem azt jelenti, hogy nincs effektíve ideje rá az embernek, hogy munka mellett minden tip-top legyen. ez azt jelenti, hogy mennyire kellemes az, hogy egyszerre nem kétszáz féle dologra kell koncentrálni. ha rámolsz, akkor azon filózom miért nem rajzolok. ha rajzolok, akkor azon filózom mikor főzzek. sokkal inkább ez az, ami felőrli az embert szerintem.

szóval szeressétek magatokat gyerekek. a NEM szó megtanulása azt jelenti, hogy néha MAGUNKNAK is kell tudunk nemet mondani és ez az igazán nagy áttörés. emlékszem még nagyon régen budafokon (vagy hol) álltam tibike óriási menő házában a tükör előtt a fürdőben, ő már alsógatyában várt az ágyban, és azt éreztem, hogy nekem ehhez egyébként nincs is kedvem most éppen... a pasi jó, nagyon bír engem ráadásul, de én nem érzem AZT. és annyira meg nem átütő az ágyban, hogy csak úgy együtt legyünk. éjfél körül járt az idő. és én szimplán bementem, felöltöztem és azt mondtam én most hazamegyek - mindenféle magyarázat nélkül. nem érdekelt a megfelelés, hogy mit gondol rólam, hogy mégis milyen már ilyet csinálni semmi. hazafelé üvölttettem a zenét a szentendrei úton és hangosan énekeltem :) aztán még akkor éjjel lebonyolítottam valami oltári feka pasival is egy randit, aki azt hitte azért találkozunk, hogy dugjunk és hetekig nem tudta magát túltenni rajta, hogy de tényleg nem az minden álmom, hogy lefeküdjek vele. (pedig nagyon rendben volt az ember - külsőleg.)
hát, ezek a régi sztorik... egyszer nekiülök és írok belőlük egy nagyon jó kis könyvet, tele érdekes történettel és érzelmi filózással... hmmm.

kofi tájm.

tiszta udvar, rendes ház

vagy mi. a derekam kettétört és csorog az orrom, de szuper jól megcsináltam a "teraszt" - ami nem is terasz persze, de a lényeg, hogy kb. két millió levelet söpörtem össze és a kisházba kitettem a gyerek komplett gépjármű parkját, így elképzelhető, hogy ezek után már csak a trambulint kell kikerülnöm, hogy a saját gardróbmba bejussak idebenn, éljeeeen :)
roppant elégedett vagyok, komolyan.

általában tök optimista vagyok az egész ház dolgot illetően, de néha persze lefittyedek. és olyankor kiosztok magamnak egy jókora pofont, mert az ami van, azért egyáltalán nem rossz, sőt. más kérdés, hogy már merőben más lenne kényelmes az életvitelünk és a kutya miatt, na meg ne tagadjuk: másra is vágyunk. és az embert a vágyakozás viszi előre, ezért semmiképp nem vagyok hajlandó szégyellni magam. szóval ilyenkor lefittyedés helyett szépen rendberakok mindent, mondván, hogy hozzuk ki a legtöbbet abból, amink van! és így azért mindjárt más kimenni, hogy odakinn is rend van. még egy olyan kb. ezer dolog van hátra :)))))))) de sebaj! ez van, így ezt fogjuk szeretni, amíg nem lesz más.

most kis pihi, aztán lemosom az ablakokat, hogy jól lássam a kertben a végeredményt. oszt asszem ma is elmaradt a kisszoba rendberakása... hmmm... a tavaszi nagytakarítás azért nem egy kétnapos meló, mi?

most így

szuper jó kedvem kellene legyen, de valahogy nem érzem a nagy áttörést.
olvasgattam, olvasgattam... és arra jutottam, hogy nagy marhák vagyunk mi emberek, amikor elmerülünk az önsajnálatba. tényleg volna kiről példát venni pozitív szemlélet ügyében. mondjuk én sem vagyok egy negatív ember, de speciel szeretem kinyígni magamból a gondjaimat, azt gondolván, hogy akkor megkönnyebbülök és nem tartom vissza az érzelmeimet. holott lehet, hogy csak gyengének tűnök tőle - ami pedig nem vagyok. tudja franc. kicsit fáj a fejem, így most nem férnek el benne magasröptű gondolatok.

ámde. még mindig nem szántam el magam a kisszoba rendberakására. ellenben jóparasztként megnéztem az időjárás jelentést és úgy gondoltam csak elszórom már ezt a fránya fűmagot, ha már egyszer esőt mondanak honapra, nem? ugyanis van egy része a kertnek, ahol egy szál sem bukkant még elő :) márpedig jön a tavasz és szeretném, ha a kutya nem lenne örökre letiltve a fűről, csak azért mert most sár van helyette. sőt, még betonlapokat is hajlandó vagyok elhelyezni a kerítés mentén, hogy azon szaladgáljon, ha már muszáj neki ott szaladgálnia.

tehát most fel a kerti cipő, fel a kesztyű és irány a fűmag, no meg szépen rendet is rakok kint. ehhez most sokkal sokkal több kedvem van. ja és ablakot is fogok mosni - kétségtelenül kitört rajtam a tavaszi nagytakarítás. ma reggel fel sem néztem a nők lapjából. nemtom, mintha direkt nem akarnék filózni. kertrendezés közben majd lesz időm kicst kikapcsolni - közben nem tudok se telefonálni, se netezni, se olvasni. höh.

gyorsgyors

hát nemtom, mennek a napok és ilyenek :)
a hétvége szuper volt bé-vel, majd vasárnap a gáton a csajokkal, tegnap meg odafagytam a játszótérhez.
ma pedig előre ittam a medve bőrére, miszerint ha minden igaz, érkezik egy fizu végre és elmentem bevásárolni. úgyis jöttek át zoéék játszani, annál inkább nem lehetett üres a hűtő.
érdekes. régen a prioritás az volt, hogy a számlák legyenek befizetve.
ma már az, hogy vegyünk kaját.

nemtok most értelmeset írni, mert asszem inkább lerogyok a kanapéra :)

szansájn

azzal kezdődött, hogy lemondtam tegnap a mai találkozót azzal az emberrel, akinek már a levelei is fel szoktak idegesíteni. ettől már este olyannyira feldobódtam, hogy majdnem repkedtem és ez reggelre csak fokozódott. igaz, hogy éjjel elkövettem azt a hibát, hogy önző módon elraboltam a mélyen alvó gyereket az ágyából és magam mellé tettem, mivel este 7-kor értem haza és alig láttam, meg akartam titokban gyömöszölni kicsit... hát magamra vessek, amiért reggel egy göndör fürttel a számban és egy kis lábbal a vesémben ébredtem :)))) de azért olyan jó volt, hogy ott szuszogott ám.

szóval reggel FEHÉRET vettem fel, hogy legalább annyira ragyogjak a fényben, amilyen a hangulatom, elvittem a kiscsajt oviba és utána hatalmasat sétáltam a kutyával - szerintem ez sokkal, de sokkal jobb (és rendszeresebb) mozgás, mint bármilyen futópadon menetelni egy konditeremben. a levegőt harapni lehet és nekem ma csupa jó programom lesz. utána megérdemeltem egy kávét és még egy kis munkát is tudtam közben intézni.

ezt követően kirúgtam a hámból, de nagyon. én világ életemben imádtam vásárolni, ez kétségtelen. jelenlegi szar anyagi helyzetünkben már az intim betét vásárlása is örömet okoz a reggeli kávézás után. na de szépen letapadtam a rúzsoknál, mivel a chanel szájfényemet (áh, nem volt drága) simán elhagytam bé-ék legutóbbi jam pub koncertjén, és szépen elkezdtem kipróbálni, hogy milyen szájfények is vannak kicsit olcsóbban... basszus, már ezt is élveztem: csillogott-villogott, szinte szikrázott mindegyik. tudom, hogy most a bio a divat, de vazze, isten áldja, aki feltalálta ezeket a csodálatos szájfényeket, jaaaaaaaaaaaaaajjjj... szóval ma kirúgtam a hámból egy 1490,- ft-os szájfénnyel és ettől olyan boldog vagyok, amilyen régen csak az új cipők vásárlásakor voltam. (hát így húzza össze magát az ember :))))

most itthon és szigorúan el fogok tenni MINDEN munkát innen az asztalról, mindezek helyett pedig tök csöndben puccba vágom a lakást mire bé felkel és még arra is lesz időm, hogy nagyot fürödjek és úgy néz ki antóniával összefussak egy órácskára csak úgy SPONTÁN mielőtt elrongyolunk a gyerekért az oviba, ahonnan egy gyerek-buliba megyünk egyenesen (ezeket külön imádom, mert annyira ragyog ilyenkor a kis arca :)))) este pedig dimékkel randizunk és most az egyszer nem fogunk sietni sehová.

nnnnnna. hát ilyen napom van és lesz ma és ezt még a fájó pocakom sem árnyékolja be, mert csak.
szansájn :)

elfelé

az milyen már, amikor már most kiver a víz a holnapi találkozótól? ez azt jelenti, hogy nem csípem az illetőt, mert a frászt hozza rám, ugye? szerintem igen.

lassan indulás el... itt ülök az egy szem alkotásommal és úgy csinálok mintha én sz.rtam volna a spanyolviaszt. kettőt kéne vinnem egyébként, valamint holnapra is kéne még kettő, na abból sincs egy sem, talán éjszakai műszakban. inkább diósdi ingatlanokat nézegettem a neten, mert roppant nagy a felelősségtudatom ezen a héten :)

a home felirat farkasszemet néz velem az asztalon. nem tettem fel a falra, mert oda szánom. oda. ahova. ami LESZ. mert tudom és érzem.

egyébként meg? bé-t fel kéne lassan ébresztenem, hogy menjen almáért, mert indulnom kellene... ma játszótéri apuka lesz belőle, ehhe. és én szívesebben mennék most vele, olyan szép az idő.

világgá kéne menni, sej.

latte

ez mondjuk úgy kezdődött, hogy győzött a hiúságom reggel és mégis azt a bizonyos cipőt vettem fel már az ovihoz is, mondván után úgyis megyek tovább a találkozóra.
igen ám, csak közben elvittem a kutyát sétálni ugyebár, így igencsak egyensúlyoznom kellett a köves földúton... ennél fogva a szokásos kapkodás helyett kellemesen nyuggeresen vettem a kanyarokat, jól elidőzve minden lépésnél a korábban kifordult bokámat védve. és azt kell mondanom, hogy ettől a belül zajló folyamatok is teljesen lelassultak. tök érdekes, de szerintem az út felénél már alig volt vérnyomásom, annyira lenyugodtam. micsoda baromság, nem? közben pedig egyáltalán nem az, hanem pont hogy nagyon is szép ez az összefüggés minden között.

andalogtunk kettesben, a kutya és én (meg egy zacskó kutyaszar a kezemben - netán írnom kéne a diósdi önkormányzatnak, hogy fájna-e a közterületekre több kukát tenni?) - az idő gyönyörű volt (a körülöttünk lévő házak is) és úgy összességében remekül éreztem magam. elsétáltunk megint A TELEK mellett, gondoltam mostmár felhívom, hogy összetörjem végre az illúzióimat ezen a napfényes reggelen... 23,9 millió az irányára. kétségtelenül remek adottságai vannak, de khm... ezekhülyékbazdmeg????? mosolyogva köszöntem meg az információt, mert úrinő vagyok.

kedvencmenyasszonnyal találkoztam, aki kicsit visszaadta a hitemet, hogy vannak még normális emberek is a világon és ez jó volt. meglepetten tömve találtam a kedvenc cukrászdát (mom park, angelo) ezen a reggelen egyébként, kíváncsi lettem volna mennyi a tárgyalás és mennyi a gondtalan kávézás az asztaloknál.

én ugyanis szeretek gondtalanul kávézni és közben az eget bámulni meg hasonló fontos dolgokat. az egészben azt hiszem a "gondtalan" szó fog meg a legjobban. az áhított állapot, ugyebár. amikor minden klappol, mondjuk nem rágódsz a napi megélhetésen, nem vagy rosszban senkivel, minden szerettedet biztonságban és egészségben tudod, az álmaid pedig sorra valóra válnak. naja. valami ilyesmi.

a minap a spóroláson gondolkodtam. azon a 290 ft-os latte macchiato-n, amelyet néha elfogyasztok a diósdi körforgalom és a világ fölött elhelyezkedve. igen, ezen is lehetne spórolni, ez kétségtelen. csak kérdem én, akkor egy idő után mi értelme az egésznek? mert nem, nem ugyanolyan itthon meginni, miközben bé az éjszakai munka után kimerülten alszik, az asztalról meg az elmaradt munka igyekszik elkapni a tekintetemet és tudat alatt a porcicákat számolom és arra gondolok, hogy már megint takarítani kéne. nem ugyanaz.

ma megkaptam a pénzt a meghívókért. ebből tankolni fogok az autókba, majd bevásárolok egy kicsit és ennyi. slussz. eladtam a gyereknek két ruháját a teszveszen. ebből sem fogok neki másikat venni, hanem mondjuk ez is belekerül a benzintartályba a többivel együtt. és tök őszintén, ez baromi lohasztó.

na ezért nem fogok spórolni a szaros reggeli, kutyasétáltatás utáni heti 2-3 kávémon. és azon sem, hogy bé-vel néha együtt kettesben beszélgessünk egy gőzölgő csésze fölött. mert kell, hogy meglegyen az életünkben a luxus. hogy mi az, azt mi magunk döntjük el: jobb időkben a műköröm után közvetlenül a pedikűrös kényeztetés jön az utazás előtt. rosszabb időkben egy forró ital és egy kis gondtalan bambulás fölötte. de valami igen is kell, hogy a felszínen tartsa az embert, valami olyasmi, amin igen, lehetne spórolni, de pont attól válik a mi kis "luxusunkká", hogy ezt nem tesszük meg. juszt sem.