a mai napom

vannak napok, amelyek már eleve halálra vannak ítélve... amikor mindent kiborítasz, minden zavar, az egész világ összefog ellened.

na a mai nem ilyen volt. most mégis összetörten ülök a kanapén, illetve nem is jó szó az, hogy "összetörten". mert a dolog nem maradt függőben, ahogy arra számítottam... hanem lett egy vége. egy majdnem megbeszélés. valami ilyesmi. én azt hittem ez még el fog tartani pár napig, némi mosolyszünet, esetleg pár hangos szó. de a lényeg ki lett mondva a kocsiban a sötétben... és nem könnyű így sem, de mégis olyan jól esett. szóval inkább fáradt vagyok. fáradt attól az érzelmi skálától, amit ma be kellett járnom...

néha úgy érzem sok az infó. a karácsonyi buli után a borítékot úgy csaptam vissza bé kezébe, mintha égetne. mit akar ez az idióta? nekem erre nincs szükségem. és miért nem mondták el nekem korábban???? egyébként meg ebből pénzt nem látunk, max. sík idegek leszünk megint. király. nem értem az embereket... túl sok embert nem értek, ahogy öregszem. mindenesetre a boríték a lámpa előtt hever a kisasztalon, a fejünk fölötti buborékban pedig csak kiba. nagy kérdőjelek vannak az egésszel kapcsolatban...

aztán elég intenzív volt a tegnap este is, hömpölygött körülöttem egy tömeg, amelyben teljesen idegennek éreztem magam és közben azon filóztam, hogy mennyi mondanivalóm lenne most nekem. persze, kaptam ígéretet. hogy majd beülünk valahová dumálni, mert nekem erre szükségem van... na erre azóta sem jutott idő... ugyanakkor komolyan elgondolkodtat, hogy ez tényleg idő kérdése-e? mindenkinek megy az élete párhuzamosan az enyémmel. miért kellene az enyémet előrébb venni csak azért, mert kértem egy kis segítséget? vagy épp ez lenne a lényeg? nem tudom. tényleg, teljesen őszintén nem tudom és nem értem az egészet.

szóval itt ülök egy bazi nagy adag kérdőjel társaságában, egy lépést nem tettem annak megértése felé, hogy megértsem a pontos félelmeimet egy következő terhességgel kapcsolatban, mert nem tudom, hogy mi lenne ennek a módja és komolyan foglalkoztat, hogy az emberek mennyiféleképpen tudják definiálni a barátság szót.

legyen most elég ennyi. egyébként meg nem tudom, hogy valaha vesztünk-e már össze ennyire. hát persze. akik szeretik egymást, összevesznek néha és ez így természetes. de lehet, hogy ez mégsem veszekedés volt, pedig elég durvára sikerült... hanem sokkal inkább egy csatorna, hogy kimondjunk olyan dolgokat mérgünkben, amelyeket egyébként nem tennénk... ami nem esik jól. de vazze, felér egy tisztítótűzzel...

csak elfáradtam. túl sok mindent kellene átgondolnom. fél 11 van csak. mégis aludni vágyom.

(három-négy témát kevertem itt össze az imént. ne próbáld meg kibogozni, mert nem fogok segíteni, ezt nekem kell csak értenem.)

semmikülönös

úr isten, de rég nem írtam... (és most sincs időm :))))) nemsokára jön egy hatalmas barátsereg, amit nagyon nagyon várok! mivel még mindig nem vagyok 100-as, azt gondoltam legyen itt, mert itt elgubbasztok a kanapé sarkán és megkértem mindenkit, hogy hozzon valamit, máskülönben simán a konyhában állok fél napot, és a barátoktól lehet ilyet kérni.
naja. így fél napot rámoltam és takarítottam az érkezés előtt (pedig bé csomót segített) - mekkora egy idióta vagyok :))))) azt kellett volna, hogy másnál legyen. na mindegy, nem mindent gondolok végig, ez kétségtelen.

de a lényeg, hogy jönnek és megvallom őszintén már tökre hiányoznak, mert rég találkoztunk. láv. a karácsonyfa alatt hegyekben állnak a frissen becsomagolt ajándékok, jááááj, de jó lesz!

most nem fogom tudni leírni a karácsonyt, de majd egyszercsak... :)

meglepi

betojok. imént spontán bejött t. és nagyobbik lyánya, moziból hazafelé, hogy megköszönjék a deco vásárlást, a kés matricákat és úgy mellékesen átadjanak három olyan karácsonyi cédét, hogy mindjárt bepisilek :) épp ezek a dalok mennek, alma meg bé vaníliás sütiket gyúrnak, én meg kipihenem a két hete első bevásárlásomat a kanapén.

nagyon láv hangulat :)

reloaded

nnnna. ajándékok 80%-a becsomagolva, dokibácsi (sztem kb. velem egykorú :)) meglátogatva és újabb antibiotikum megvéve. még egy újabb hét... bár javulás azért van legalább, majdnem teljesen, de mégsem. inkább még bogyó. már szinte hiányzott, hogy a tegnapi napot kihagytam.

ellenben engedélyt kaptam "felszállásra"... azaz elmehetek egyszer vásárolni, jeeeeeeeeee :))))) ezt viszont nagyon nagyon várom! bé most elment fellépésre, de ha visszajön... szerintem holnap egy remek nap lesz erre! (elképesztő, hogy a mindennapi dolgok milyen kinccsé válnak, amikor megfosztanak tőle.)

itt van egy doboz OLYAN ajándék előttem, hogy azon filózom inkább senki nem kap semmit és én mindent megtartok... (állítólag így érdemes vásárolni :)

kanapé zóna

voltam röntgenen - de orvos nem volt, így csak holnap lesz eredmény. magyarul dokihoz is holnap megyek. remek. ezek után megint a takaró alatt töltöm az estét, juhé :) majd holnap délután megtudom lesz-e még antibiotikum vagy sem... (végülis "csak" 2 hétig szedtem, ma szinte hiányozni fog) - dr.v. azt mondta látatlanban, hogy szerinte csak van ott egy kis mellhártya gyulladás is, azért fáj még mindig. érdekes, ezt anno apu mesélte, hogy neki is volt és az milyen fájdalmas volt. és tényleg.

erről ennyit. mást viszont nem tudok írni :) a mini séta a rendelőbe, gyógyszertárba, delikáteszbe a hideg levegőn... nos éreztem, hogy messze nem stimmel ez még és boldogan kúsztam vissaz ide a kanapéra. viszont lássuk be, hogy itt azért nem pörög az élet :))))) (jó volt kicsit kimozdulni.)

szerintem este lehurcolom az ajándékokat és nekilátok kicsit csomagolni...

**********-

mai vicces, felhívtam egy ügyfelet, azaz a pénzügyüket és nagyon kedvesen mondtam, hogy úgy látom ez a pénz valahogy nem érkezett meg a számlámra - már nem is tudom hogy fogalmaztam, de kifejezetten kedvesen, hogy a számlakivonataim szerint nem történt meg az utalásuk és vajon mi lehet, mert ők mindig rendben utalnak.
a telefon másik végén mély hallgatás, majd a kissé egyszerű, de vidám hang felpezsdült:
- "ejha! még soha senki nem mondta el nekem ilyen kedvesen és szépen, hogy basztunk utalni!"
(a telefon ki volt hangosítva, bé majdnem befordult az árokba a nevetéstől :)))
- "máris utána nézek!"
(és vazze, tényleg nem utalták át... 300e!!!! ezt hogy nem vettük észre??? áááááááh!!!!)

fekve nyí

kanapén kuporodás... kicsit elrámolós. tudom, nem kellett volna, de a fejembe vettem, hogy bé miattam van kikészülve, pedig tudom, hogy nem, úgy összességében kifáradt, de akkor is úgy éreztem, hogy legalább itthon kicsit rendbeszedem a dolgokat... a továbbiakban feküdni fogok. kéne. jönnek a kiscsajok. mondjuk bé-ék csak egy órát lesznek távol, addig megoldják maguknak a dolgokat és játszanak. (punktum.)

tök éhes vagyok. finom meleg kajára vágyom. (most.) gondoltam főzök valamit... (őőőő, azt sem lehet fekve), de bé mondta, hogy anyukája küld valamit, jajdejóóóó. és jön a manci szobájába a zöld szőnyeg is... (éljeeeeeeeeen :)))))

holnap meg újabb mellkas röntgen. hát kíváncsi vagyok mit mutat, mert hogy még nem 100-as a helyzet, az is biztos. mindenesetre összebújtam a forró meggymagpárnával és bámulom a tévét. az elmúlt két hétben nagyon profi lettem a tévéműsorban is :)

holnap asszem nekilátok az ajándékokat csomagolni. (fekve.) hmmm...

semmikülönös

tegnap megcsináltuk mancival az ovinénik ajándékat... totál késésben voltunk persze, mert fekve viszonylag nehéz alkotni... de v. olyan rendes volt, hogy eljött érte este és még utolsóként bele passzírozta a csomagba :) namármost alapanyagunk nem nagyon volt mindehhez, mert ilyeneket csak én tudnék beszerezni... ezért körülnéztem mi van itthon. nos, nem ez lett életünk nagy műve, de végül három üveges epres gyertyát dekoráltunk ki, alma nagy örömére - és ez szerintem az ovinéniknek is jó lesz, mert maga a gyertya meg tök szép. na ennyi.
most elrongyoltam artúrért a kozmetikushoz - két hete nem vezettem, szinte fura volt :) de egyben muszáj is, mert egy órával hamarabb lett kész, és zs. aki ment volna érte még nem volt itthon.
tehát most visszaköltöztem a takaró alá pihenni. lassan nyugdíjba is mehetnék akár.
ettől függetlenül egy leheletnyivel jobban vagyok. de nem teljesen még. meglátjuk mit mutat a röntgen holnap... (csak nem akarok több antibiotikumot, neeeeem.)

ps. kicsit elegem van a konfliktusokból. és a szelektív memóriából.