2013. augusztus 23., péntek

pénteki felismerés félig virágnyelven

ez elég érdekes... az elmúlt év az életünkben több volt mint szétesés. nem is nagyon akarom részletezni, hiszen mindenkinek megvannak a maga nehézségei az életben, nem is ez a lényeg. mindenesetre az élet olyan, hogy néha nem veszed észre, ahogy "belecsúszol" olyan helyezetekbe, amelyekre régen - szigorúan ELMÉLETBEN - azt mondtad, hogy na te aztán ilyet soha... dehogynem.

így szépen szétcsúszik egy csomó olyan dolog is, ami addig "érintetlen" volt. hát ha lehet ezt mondani, lassan már nem maradt olyan, ami rendesen működne. aztán eltöltöttem pár kellemes délután pl. ritánál, aki 9 hónapos hasával tolatott fel-alá a lakásban 40 fokban és többet produkált mint én otthon, és egyszerűen elgondolkodtam. nem, inkább nyersen őszinte leszek: megláttam. hogy mennyi minden sikkadt el mostanában, ami korábban természetes volt. mindegy, hogy sok a munka, kevés az idő, jaj a gyerek. én én kellene legyek minden körülmények között.

bé elment dolgozni. érdekes, hogy ez is valahogy felébresztette bennem mindezt... ő össze volt eddig törve, én próbáltam benne tartani a lelket. már most pár nap után is erőre kapott és érzem, ahogy én is kihúzom magam mellette és kijjebb tolom a melleimet is. vazze, mennyire egyszerű törvények alapján működik az élet :)

ezért pár napja szinte észrevétlenül kúszott be a változás. hogy hiába van ezer dolgom, akkor is összepakolok, felmosok, holott most aztán tényleg indokolt lenne, hogy szétessen a ház - és hiába kellene már most munkálkodnom, előbb elszaladok almával a boltba és veszünk egy villámebédnek valót. hát így.

minden hat mindenre és sokszor sokkal mélyebb dolgok vannak hatással olyan erősségeinkre vagy gyengéinkre, hogy nem is gondolnánk. és ahogy ezek a dolgok hullámoznak, úgy tartanak velük egészen más részei is az életünknek... ezért remélem, hogy most ez a JÓ hullám, amire olyan régen vártunk már felkap minket és kicsit visszaráz a normálisba... vagy netán feljebb is repít :)

lávlávláv, sallala.

1 megjegyzés: