a virágokat lehoztam, velük együtt a ventillátort is... végre végre egy kis levegő. bár ma remekül szórakozott az egyész család egy spriccelővel, főleg alma :)))) a kisasszony lefeküdt, én meg lassan nekilátok a virágoknak... hajnalban folytatom. szeretem hajnalban a virágokat :)
alma - szerintem akaratán kívül - kicsit megbántott és kb. háromnegyed órát bőgtem. rég éreztem, hogy most sokkal több mindent sírok ki magamból, csomó dolgot, ami felhalmozódott... szóval végsősoron jó volt, bár azt nem mondanám, hogy jól esett. franc essen bele, hogy az emberben mi minden eltemetett sérelem jön elő ilyenkor.
a tubarózsa illata bódító. imádom, élvezem. de még mindig itt van bennem a drukk minden alkalommal, elvégre nem ez a tanult szakmám. ilyenkor eszembe jut a farky filmje, a vitorlázó, amelyben azt mondja, hogy ő mindig fejben kezdi meg a felkészülést: leül és megnézi a régi győztes futamokat. elhiszi, hogy képes nyerni. és mennyire igaza van! én ilyenkor az első októberi csokorra gondolok, amikor a menyasszony sírva fakadt, ahogy átvette és amelyre a fotós azt mondta, hogy a harminc esküvő közül ez volt a legszebb, amit látott. igen. ilyenkor megéri és elhiszem, hogy menni fog ezúttal is.
k.rva lámpaláz :))
ráadásul bé elment balatonra az együttessel, mert holnap fellépésük lesz és csak így tudták megoldani, de jó is lesz neki, hogy kapcsolódik hozzá 1-2 önfeledt nap a többiekkel, megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése