rájöttem, hogy ha az embert nem találja meg a lehetőség, keresse azt meg. így tehát arra gondoltam, hogy én most spontán megkeresném a "mindent az utolsó pillanatig halogatók" bajnokságát, hogy legyek már végre én is világelső valamiben :) mert megérdemlem. de ezúttal tényleg.
szóval szépen komótosan - mert ugyan hová is sietnék, messze még a ténylegesen utolsó pillanat - készítettem magamnak egy listát szigorúan HOLNAPRA, aminek a 90%-a azokból a dolgokból áll, amiket ma NEM csináltam meg. na látjátok, milyen jól megy ez nekem :)
egyébként meg. amióta kiműtöttem magamból a 7 éve ott felejtett (???) varratot, azóta komoly jelentőséget tulajdonítok ennek a csaknem 10-15cm hosszú sötétkék damilszerűségnek és úgy éreztem ezután szabadon áramolhat az életembe csupa jó dolog. mintha egy eddig zárt ajtót kinyitottam volna és ott állnék tárt karokkal a lágy szellőben várva, hogy teli szájas mosolyok repüljenek be rajta. csendben megjegyzem ezt tetéztem azzal, hogy tegnap a csajos estére tartva az autóban hangosan elmondtam a kívánságaimat - szigorúan PONTOSAN, barokk körmondatokban, majd meg is ismételtem őket, hátha az univerzum nem hallotta rendesen a forgalomtól vagy valami. mivel a magamban beszélés gyakori, de kínos, ezért néha a számhoz emeltem a telefont, nehogy hülyének nézzenek. komoly kérdéseket vet fel, hogy a diósdról törökbálintra vezető hátsó úton ki az anyám venné észre, hogy én épp magamban beszélek a kocsiban. ordibálni is szoktam. (de most egészen nyugis voltam és határozott.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése