az van, hogy mindenen bőgök. most nem a stresszelésről beszélek, ez valamiféle hormonális izé, ami a terhesség óta rendületlenül kitart. teszem hozzá világ életemben szuperérzékeny voltam... és amikor alma a pocakba költözött, azt gondoltam, hogy júj ezek a hormonok, hogy én még a cocacola reklámon is hangosan bömbölök... na azóta eltelt több mint 7 év és ez kitart. az imént néztem meg egy kisfilmet egy kézzel készített könyvről, tehát nem állíthatnám, hogy az évezred legmeghatóbb címéért indult... és azon kaptam, hogy megkönnyezem, hogy milyen szép, ahogy csinálják... hát gyerekek, ha ez normális :) (nem, nem várok babát, simán csak így maradtam.)
***********
bé-vel azon a véleményen vagyunk, hogy ha csak lehetséges, naponta legalább egy jócselekedeted legyen... én tegnap éjfélkor, amikor végre ágyba kerültünk, úgy éreztem, hogy ez megvolt. spontán meghívással, szuper estét töltöttünk együtt két olyan emberrel, akikre ez nagyon nagyon ráfért.
az van, hogy az élet sajnos nagyon durva történeteket tartogat néha. és mutatták a tenyerüket - az életvonaluk ugyanott és ugyanúgy van megtörve... én soha életemben nem hittem a tenyérjóslásban, de ez olyan szinten volt megdöbbentő. komoly tragédia történt és ott van basszus. (még mindig nem tértem magamhoz.)
***********
ma reggel az autóban ülve felvázoltam bé-nek, hogyan képzelem ezt az évünket a továbbiakban. a terv annyira fényes, hogy konkrétan felvillanyzott. mit is kell ilyenkor mondani? így legyen :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés