lenn

kéne valami jó ütőset írnom. lenne miből meríteni, az tuti... olyan mintha egy hullámvasúton ülnék. egyik nap fenn, másik nap a béka segge alatt. tegnap fenn voltam. ma lenn vagyok. jobb ám fenn. mert olyankor elhiszem, hogy minden szuper. ma inkább elemezgetem az elém tolt "lehetmásképp" dolgokat, miközben legbelül igyekszem ennek ellenállni, hiszen az egész mai világ ráerősít arra, hogy miért NE legyen jó neked. ugyan tolja az üres közhelyeket arról, hogy légy önmagad és élvezd ki a pillanatot meg társai, oravecznóra mint "orrfasz" hasítja a hullámokat ezzel a hajóval. ugyanakkor az arcodba tolja azt is titokban, hogy ugyan te legyél elégedett magaddal, de azért mutatok pár irreális női testet, ehhez mérd magad bazdmeg. majd közvetlenül ezután megmutatok pár féltörténetet szuper nőkről, akik tökéletes egyensúlyt tudnak tartani a munka frontján (ja mert kurva sikeresek mind, persze) és a családban is, a gyerekkel soha nem ordítanak, két hasizom gyakorlat között levezényelnek egy húszmillióból berendezett paleo cukrászdát, elvégre váltottak és úgy egyáltalán: egy merő siker az életük. FELE. a másik feléről diszkréten nem kérdez senki. épp elég ha az első fele hallatán és láttán kezdünk el látványosan zsugorodni.

valamilyen ismeretlen oknál fogva tagja vagyok egy fb csoportnak (vajon egyáltalán mi szükségünk is van az fb-re?! több év után egyre gyakrabban merül ez fel bennem) - szóval az az igazság, hogy nap mint nap olvasom a posztjaikat és az arra érkező szuperértelmes és általában tökéletes helyesírással (bleeeh) komponált suttyó válaszokat és azon gondolkodom, hogy bazz tuti, hogy mégis ki fog derülni, hogy valami másik bolygóról származom. nincsenek illúzióim a saját hiányosságaimmal kapcsolatban, de van az a társaság, ahol egyrészt teljesen egészséges önkritikával érzem, hogy az IQ-m messze meghaladja az életkoromat fémjelző számot, másrészt kifejezetten úgy érzem magam mint egy akadémiai levelezőtag. és rettegve látom be, hogy ez egy elég reális képet ad egy nagy átlagról... és ez nem önnön dicséretem. ez egy szájtátva bámulás, hogy mennyi felületes és primitív ember él körülöttünk. közben hadd adjak hálát azért, hogy az én baráti köröm nem ilyen. van különbség na. ha szimpi ez a gondolatom, ha nem. atyaúristen. eddig csak csodálkoztam. most például úgy érzem, ahány percet olvasom még a kommenteket, annyival csökken percenként a saját IQ-m és inkább irritál. még nem tudom, hogy ez a felfokozottság a mai "lenn" hangulatnak köszönhető-e vagy tényleg elértük az én tűrőképességem határait. (delete gomb. jó találmány.)

és akkor vannak még kérdőjelek bennem. nem is kevés. a tegnap esti dolog nem hogy nyugodni. nem fejtem ki. csak annyit mondok, hogy a pasik sehol nem lesznek, amikor a barátaid igen, ezért kurvára vigyázni kéne az ilyen viselkedéssel, szerelem ide vagy oda...

vettem egy könyvet. ideális menekülés a valóságból. már az első pár oldal után érzem, hogy jó lesz. pedig konkrétan azért választottam, mert szép a címlapja és a kritikája jó volt. baaaazzz. azért én nyernék díjakat, na. de néha jó ez így. megállítom a világot és kiszállok én magam, nem kell, hogy megállítsátok nekem.

***********

és ennyi ideig tartott az időm... most jön egy kis smúzolás és semmiről beszélgetés, amihez pont semmi kedvem. lehet ez az a semmi, amit ma meg kéne ragadnom, mint téma. (vagy inkább egy kávésbögre fülét.)