létbizonytalanság

a tuti lélekmasszázs, ha írsz egy kicsit... nemdebárvagymi? (???)

alig tudom nyitva tartani a szemem. a bőgésen már túl vagyok, a szemfesték lefolyt és még szarabbul nézek ki mint előtte. közben eszembe jutott egy vicces apróság, hogy ugyebár a rohadék pajeszt növesztem a fülem mögé, mert így 40 évesen asszonyosabb frizurára vágyom, amire múltkor rákérdezett pár ember, hogy megnöveszteeeed? teeeeee??? nem, szó nincs erről. csak most kicsit másra vágyom. (nem, nem erre az elaludt égnek álló xarra, ami ma van, de mindegy.) szóval erre tegnap elmentem imádott h-ékhoz, akinek kb. a második kérdése ez volt: mi van? valami más rajtad... RÖVIDEBB a hajad??? nem értette miért nevetek fennhangon :))))) ugye? a nagy pajesznövesztés közben kicsit másképp fésülve bazz rövidebbnek tűnik a hajam??? szó nincs itt még félhosszúról sem, kérem szépen. csak a másképp fésülésről. ennyit a haj témáról. roppant izgalmas volt szerintem is.

mellébeszélek. mert ritka xar hangulatban vagyok és nincs kedvem elmagyarázni a sok nemértőnek, hogy miért, mikor minden olyan jó. én csak annyit mondok, hogy csinálja minden értetlenkedő utánam az elmúlt másfél évet és ezt most nem is cifráznám tovább... minden alkalommal, amikor kiakadok még tetézem azzal is, hogy nekiállok dorgálni magam, hogy pofám legyen lapos, mert... és akkor sorolom. és elfojtom. mert ugye nekem nem szabadna. de nem, nem lehet ezt örökké csinálni. egy-egy alkalommal, amikor arra érek "haza", hogy épp mutogatják a házat és bennem felmerül, hogy miatököm lesz, ha eladják a fejünk fölül, amíg nincs kész a ház, akkor hová teszünk két idős embert, almát, a kutyát pár hónapra? újabb költözés? újabb kínlódás? néha nem értem mit akar jelezni nekünk az élet, komolyan. szóval a házzal kapcsolatos tegnapi e-mail mindenesetre egyszerre akasztott ki és nyugtatott meg... itt még nagyon nagyon sok idő fog húzódni. ezen először fennakadtam. majd le is higgadtam: mivel ezt most már kristálytisztán látom, elengedtem annak a kérdését, hogy siettessem az egészet. és mivel kiakadás után minden problémát igyekszem megoldani, le kell ülni a főbérlővel és megvesztegetni, hogy el ne adja őszig a házat. akár egyben kifizetni neki egy adag bérleti díjat, akár felajánlani a tisztasági festést magunk után, stb. bármi legyen az ára. de ha most elveszik tőlem ezt a cseppnyi biztonságérzetet, amit ez a kis tetőtéri szoba jelent, ahol most lakunk, akkor már nem tudom, hogy honnan merítek erőt a következő hónapokhoz.

egyébként vannak dolgok, amik viszont úgy látom jó úton haladnak. és ha az üzletet sikerült elrendezni és megnyugodni akkor utána még mindig elég kemény időszak áll előttünk, de addigra összeszedem magam... mert muszáj.

most úgy jólesne valami jó, valami kedvesség... gyakorlatilag bármi. (főleg egy bizonyos embertől.) nagyon el vagyok anyátlanodva. és régóta először kaptam magam azon, hogy arra gondolok, hogy rosszat kívánok annak az embernek, aki így átvágott minket... pedig én nem szoktam rosszat kívánni. persze ezt is merő önzőségből, mert a negatív gondolatok engem mérgeznek, nem őt... szóval ez most sehogy sem jó.