lám elment a kedd és itt a szerda, ihletem nuku, pedig mára a jókedvem is visszatért és egy elég komoly lépést tettem tegnap este. egy ideje már fontolgattam, majd egyszer csak hopsz, megtettem. csak úgy spontán. mert ez a fránya spontaneitás olyan sok mindenen lendít át minket az életben :)
nincs közlendőm. ülök, lesben, mint egy párduc, aki a prédáját várja... részben persze a párduc testéről egyértelműen az enyém ugrott be, nyihhhhhaaaaa - de leginkább tényleg várakozó állásponton vagyok minden tekintetben... és amíg nem kapok válaszokat, addig nem is pörög az agyam.
szóval nincs más hátra, mint egy kávé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése