és akkor akadnak olyan pillanatok, amikor konkrétan nekem jön a kérdés - mit jön, átgázol rajtam - hogy mit és mennyit mondhatunk egy másik embernek, akár puszta jó szándékból is. hogy észreveszünk dolgokat, amelyek az áthatolhatatlan lila ködön át nem feltétlenül látszanak - de mivel mi kívül állunk, mi látjuk. de közben nem akarunk igazán bele se rondítani...
tehát marad a konklúzió, hogy nyilván kussolunk.
(na én nem kussoltam. és nem a "bocsánat" szóra hajtottam. megkaptam. de nem kell. fényt szeretnék látni és biztonságos búrát legféltettebb embereim körül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése