2012. április 9., hétfő

bakancslista

azért ez a film mindig elgondolkodtat...
és talán minden alkalommal másképp. a húsvéti családi körút után jóleső melegség van bennem. mert szerencsések vagyunk. mert szeretet vesz körül minket, így tulajdonképpen mindenünk megvan, bármennyire is bárgyún hangzik ez. és ez a puha ölelő érzés gyakorlatilag automatikusan szüli bennem az ellenállást a stressz felé. ösztönösen, zsigerből érzem, hogy a legnagyobb kár, amit tehetünk az életünkkel az az, ha hagyjuk, hogy mások befolyásolják és elrontsák. gyönyörű elmélet, ami nem mindig kivitelezhető persze.
de én vágyom törényen kívülinek lenni, az egyetlennek, aki ezt idejében megérti.

legbelül érzem, ahogy közeledem valami mérhetetlenül távoli cél felé, ami mégis teljesen közel van, annak megértése, hogy bármi is történik a hétköznapokban, mi is számít igazán. és nevetséges, hogy ezt leggyakrabban a játszótéren állva vagy ilyen filmek után, és a jövő héten rám váró munka megbeszélések előtt értem meg, ha pusztán rövid pillanatokra is.

artúr erre idejött és idebújt.
láv lájf. megyek aludni ;o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése