vannak olyan szép pillanatok, olyan szép napok... ágnes tanya tápiógyörgyén. mit is keresünk itt teljesen spontán meglátogatva i-éket? mintha a nagymamádnál lennél... nyári konyha, csipketerítők, tollaslabda, szalonnasütés és végtelen szántóföld... hát rég volt ilyen jó napunk.
és a dekoráció. nem az én világom, nem az én színeim... de szeretem, amikor valaki VALAMILYEN. nem szeretem a semmilyen embereket. nem nekem kell tetsszen, hanem a párt kéne tükröznie. mert nem elég ha valami szép vagy ünnepélyes. benne kell legyen a pár maga is. és ebben maximálisan benne voltak, szóval én valahol elégedett vagyok vele mégis. a lecsúszós harisnyát leveszem és a zsúrba már mezítelen lábfejjel megyek.
piros kordkanapé. frissen mosva. limonádé és csokitorta, boldogan szaladgáló gyerkőcök, lelkes ünnepelt, finom leves. pillangók a mennyezeten. fáradtak vagyunk, de lelkesek, mikor is voltunk itt utoljára sally-éknél. de régen volt. hiányoztak. egyetlen egy szomorú látvány van számomra. a látványos megbánás. a körön kívül maradás. valaki, akivel szinte csak mi beszélünk... de a kanapéról szemlélve a fájó lábaimat pihentetve minden szép - szép gyerekzsúr... pont ahogy szeretem :)
munka leadás. topogok a cél felé, a táskámban bélyegző és számlatömb. végre. pontosan tudom, hogy utána kávét érdemlek és pihenést. igaz, két órája válaszolgatok a menyasszonyoknak, de nem baj. ma szótlanul figyeltem a két gyereket. alma ezt a kislányt választotta. én nem értem miért, de hiába van bennem egy nagy kérdőjel, magamban úgy döntök, hogy megbékélek ezzel. ez van, elfogdom. ennek egyik legfőbb oka, hogy nem nagyon van más választásom. az ég alja sötétül, nagy vihar jön. szeretem a nagy viharokat. ketten ülünk a kádban almával és játszunk, kint dörög az ég. ezek azok a pillanatok, amelyek megmaradnak bennünk, nem a szép ruhák. (vagy azok is?)
a lakás kicsit elindult, mennék utána, de inkább az ágy felé húz az álmos fejem. holnap reggeltől késő du.ig úton leszek... a lakás tehát nagyjából így marad. remélem v. megbocsátja ezt nekem. de miért ne tenné. szőke énem rég volt már itt - egy kis gyerekezés, egy kis esti dumálás szigorúan saláta mellett, egy kis délelőtti csajos program. várom-program.
előtte még egy kicsit újszülöttezem egy boldog babával és festek zs. új masszázs szobájának a falára. nem lesz azért rossz napom, na :) csak tudnám mikor érem utól a lakást.
*************************
ma egyébként volt egy pont egy telefonbeszélgetésben, ahol azt éreztem, nem tudok tovább udvariaskodni. ennek megfelelően nem is tettem, asszem.
utána kicsit befordultam. nem tudom, mostanában nem vagyok topon... pedig kaptam egy meglepő munka telefont... nem kicsit szaladt az égbe a szemöldököm... hát. legalább az emlék jó. aztán majd lesz valahogy.
szóval utána bé jelentkezett a fura hírekkel kintről és kicsit nyígtunk egymás vállán - virtuálisan, ahogy azt mostanában modernül szokták. szeretempasim. ja, a férjem.
szóval hová is akartam kilyukadni? egyértelmű: bazita várom a nyaralást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése