amelyek a végletekig fel tudnak húzni.
és akkor történik valami.
vannak emberek, akik olyan egyszerűen jók. nincsenek túlbonyolítva a szónak a jó értelmében: kedvesek, értelmesek és nem filóznak túl dolgokat, ezáltal azzal sincsenek elfoglalva, hogy állandóan önmagukat elemezzék, megmagyarázzák és istenítsék. ők csak úgy vannak a maguk tiszta valójában és nekem tetszik ez a fajta "egyszerűség" ha szabad ezt a szót használnom - ismét csupa jóra gondolva és nem pejoratív értelemben.
régen is ugyanez volt a véleményem. a jó pasinak, nőnek nem kell önmagát sztárolnia, mert az nekem mindig sántít... az, hogy mi milyen csodálatos, izgalmas és érdekes emberek vagyunk vajon szintén hirdetni kéne? nem hiszem.
és amikor a fent említett ember nemes egyszerűséggel összefoglalja a mondanivalóját ugyanerről, akkor hirtelen rájövök, hogy nem lehet véletlen az azonos vélemény. hát persze. mert így van ez. kevesen értékelik az ön-sztárolást és a legtöbbünk átlát rajta.
a legélesebb különbség ex-patrick és ex-béla anyukája között volt. ex-p-anyuka mindig hangoztatta: "jaj, én olyan kis őrült vagyok" és szentül meg volt győződve róla, hogy ő a legkülönlegesebb lény a földgolyón. viszkettem tőle és idétlennek hatott. ex-b-anyiuka viszont? ő nem tartotta fontosnak, hogy bármit is mondjon. egyszerűen őrült volt - különleges és csuda jó fej.
hát ennyi a különbség... ég és föld.
és mégsem mindenki számára elérhetetlen talán.
de mindig lesz, aki nem érti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése