2012. június 6., szerda

tökjó és töknemjó

amit alma tegnap produkált, egészen érdekes volt. bár én "érdeklődés" helyett inkább ráparáztam és a békesség kedvéért még egy nyalókát is kapott tőlem. (a másodikat életében.) olyan hisztit és kínlódást vágott le, hogy bárki átgondolta volna, hogy akar-e gyereket, ennek láttán. végül 3/4 8-kor (!!!) lefeküdt és egyben aludt 12 órát. lehet, hogy csak fáradt volt :)

mindenesetre mi nagyon jót dumáltunk hajnalig, utána alig aludtunk, mert alma szerintem 20-szor rugta vesén v-t éjjel, mivel megfigyelés alatt volt és köztünk aludt (romantikus, mi? :))) ettől függetlenül nem vagyok most fáradt. élveztem a délutánba nyúló reggli bundáskenyerezést és a mély beszélgetést... több szempontból is.

lecsapódott bennem két nagyon fontos dolog:

1. hogy erre mennyire ki vagyok éhezve. mert le a kalappal a mi kis csapatunk előtt, hogy bár már majdnem mindenkinek van családja, szoktunk külön is találkozni "csak csajok" - de olyankor csak elvihogunk, ami baromi jól esik és KELL minden nőnek. viszont nincs helye a komolyabb beszélgetéseknek. ha meg családostul találkozunk, erre esély nincs, mert minden mondat közepén elesik egy gyerek, levizezi magát, enni vagy inni kér... és ez így szép és kerek. de ma azért be kellett látnom, hogy nekem már szinte csak bé maradt ezekre a beszélgetésekre. aki messze nem egy "csak", hanem egy szuper társ és jó barát is egyben. de másképp - és mást - beszélget két nő, ezt lássuk be! ezért most kiváltképp feltöltődtem. és a felismerést is elraktároztam magamban...

2. a másik pedig pár kimondott dolog, amivel igenis foglalkoznom kéne... néha nehéz megtalálni a határt a nyígás és az elfojtás között. én, aki kifejezetten szeretem kimondani ami bánt, érdekes módon, erről a két témáról nem tudok, vagy nem akarok (?) beszélni. és akkor csapjunk hozzá még egy harmadik témát is, most, hogy belegondolok. nem hiszem, hogy a nyígás ez esetben segíteni. viszont a nagy hallgatásom szerintem némi elfojtásba torkollott, ami még rosszabb. király. nem tudom mi a teendő. mostanában túl sok mindennel kapcsolatban vagyok ilyen bizonytalan amúgy is... (én. pont én.)

szóval az van, hogy az ember egy nagy darab lélek, amit ápolni kell, na. ez az egy biztos.

úgyhogy nagyon szép és tartalmas napom volt, köszönöm :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése