2012. június 7., csütörtök

naplo-pó

és megtettem. lesz "munka-blog" is. nemsokára. elkezdem írni azt is... :o)

egyébként meg. amit imádok, az a spontaneitás. a mai társas fagyizás "valahol tétényben", ahogy zs. fogalmazott. retro bódészerűség, műanyag kerti bútor, a gyerekek körülöttünk rohangálnak a fűben, koszosan mint a föld, pont ahogy szeretem látni a maszatos arcukat, kezüket, térdüket (igen, most feltetted magadban a kérdést ha ismersz, a válaszom az hogy játszóruhában :o)))), a fiúk tízpercenként mennek be egy újabb adagért, l. baba a virágok tövébe kakál, mert ő laza kislány, mi nők meg pletykálunk egy kicsit.

az ilyen napokat nem lehet tervezni szerintem, nagyon élveztem. és hazafelé még lett sok-sok "chili-garlic" szószom is az aldiból, meg ecset készletem, ha kedvem támadna még további motívumokat festeni a falakra... érdekes volt egyébként, amikor zs-nél festettem. ott mindig olyan jó masszázs zene megy, a vérnyomásom tehát alapból kettő, közben festem az indákat a falra és sorban jönnek a nők arcmaszkkal az arcukon vagy csavarókkal a fejükön megnézni az alkotást, úúúúznak, áááznak és ez nekem mind nagyon jól esik, ahogy zs. öröme is a fal láttán. majd jön a főnöknő és megrendel (!) egy hasonlót otthon a nappali falára. pénzért. mosolygok magamban. a végén még ezzel fogok foglalkozni, ehhe :o) és közben arra gondolok, hogy mennyivel szívesebben festenék tíz ilyet egy hónapban kötetlen munkaidővel mint egy irodában gürizzek.

közben telefon két aktuális munkámról, hogy haladnak a dolgok mégis csak és ez elégedettséggel tölt el. holnap már nekiállok kis újságpapír rózsákat gyártani a következő esküvőre, ami elég bevállalós lesz, márpedig én nagyon szeretem a bevállalósat. (krém-vörös-újságpapíros, nyami)

így lesz mit feltöltenem szép sorjában az új naplómba... amit még pofozgatnom kell és nem is nagyon tudom honnan induljak vagy hogy válasszam szét benne a falfestést, a lakberedenzést és az esküvői dekorációt, részben mert nem értek a blog szerkesztéséhez, részben mert még nem állt össze a kép a fejemben, de miért is ne írnék arról, amit szeretek csinálni, miközben írni is imádok? :o) ennyi.

négy kartonnyi dekor cucc áll az étkező asztal kellős közepén.
azt hiszem engem az állandó rámolás fog elvinni, na.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése