2013. július 2., kedd

24

"tudtam, hogy nem ismersz lehetetlent..." - ezt az imént kaptam egy levélben. pedig frankón nem tudom hogy fogom megoldani ezúttal... valahogyan. holnap megyünk medencézni a telekre a gyerekekkel, így holnap biztosan nem... ez azért elég laza. (vagy hülye?)

ugyanakkor stresszelek. a korom miatt. már egy ideje. nem történt semmi, ami ezt egyértelműen indokolná. egyszerűen csak felfedeztem, hogy idén 38 éves leszek. nincs gondom a matematikával és nem is hiszem azt, hogy 16 vagyok még mindig. de valahogy letaglózott ez a felfedezés.
évekig 24 éves voltam. mármint hosszú évekig. már 20 évesen is 24 voltam, de 29 évesen még mindig. szerintem 30 évesen is. aztán egyszer csak feltűnt, hogy ez már nem stimmel és hirtelen 32 lettem. már évek óta annyi vagyok. egészen a mai napig kitartott ez. ma mutattak egy embert a tévében, aki 32 éves és én mosolyogtam, majd lassan leesett, hogy a 38 az 6 évvel idősebb mint a 32... ami azért durva, hogyha azt vesszük, hogy mennyi minden történhet ennyi idő alatt.

úgy döntöttem, hogy inkább vissza kéne térnem a 24-hez. mert most úgy érzem magam, mint aki egy zárt dobozban ül és titokban középkorú felnőtté válik. legutóbb a 29. szülinapom viselt meg ennyire. pedig akkor még elvileg 24 voltam. hát nem tudom. mindenesetre kicsit ijesztő ez a november így július elején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése