két és fél óra (!) rámolás után elértem a síráshatárt. nagyjából ugyanúgy néz ki a teljes lakás, csak én látom mely bermuda háromszögeket sikerült felszámolnom, de hol van még a portörlés, a fürdőszoba suvickolás, a porszívózás...? nekünk lett ennyi cuccunk vagy tényleg valami nagy gáz van itt? semmi nem fér el, minden szanaszéjjel van, ennyi gyerekjáték gyakorlatilag nincs a földön, holott tudom, hogy almának messze nincs nevetséges mennyiségű cucca... (oké, max. ruhája, de van hozzá 2m gardrób, azok legalább elvannak) - szóval kezdek kétségbeesni... azt hiszem legfőbbképp attól a tudattól, hogy bé még nem hozott be öt köbméter esküvői dekorációs cuccot a kocsiból, így azokat végképp nem tudom hová fogom rakni, a nap meg csak megy, én itt gebedek és áááááááááááááááááááááhhhhhhhhhhh!!!!!!!
aki azt mondta, hogy a takarítónő luxus, az nem tudja miről beszélt, komolyan. ez egy VÉGTELEN folyamat és lassan megősülök attól, amitől nagyjából minden másik nő is: a fél napom megy el arra, hogy mások cuccait rámoljam el és letöröljem, majd felszedjem azt a koszt, ami egy nap múlva ugyanúgy megjelenik a szétszórt ruhákkal és egyebekkel együtt, hogy aztán kezdhessem elölről...
akinek takarítónő segít nem azért teszi, mert nem tanulta meg, hogy fentről lefelé takarítunk (bár van egy sejtésem, hogy ilyenek is vannak, akiknek gőzük nincs) vagy mert olyan lehetetlenül lusták - hanem egyszerűen felőrli őket maga a monotonitás és a körforgás, amiből lehetetlen kikerülni. azt gondolom a mai nőknek sajnos vagy nem sajnos, de az ezredik teregetés közben nem az jár az eszükben, hogy milyen finom illatú a lenor, ahogy a reklámok sugallják, hanem sokkal inkább hogy mennyi sokkal értelmesebb dolgokat csinálhatnának éppen... de ha egy, azaz csak egyetlen napot kihagysz, a lakás, benne egy ötévessel, egy férfival és egy kutyával olyan szinten szalad el, hogy csak a fénycsóvát látod utána.
és igen, annyi értelmesebb dologgal tudnék most foglalkozni... pedig előttem áll még vagy 2-3 óra őrület, mire elértem, hogy fél napra nagyjából jól nézzen ki a házunk... leszarom mások kioktatását és szemöldök felhúzását, és hogy ősanyáink kézzel mostak - te jó ég, mit érezhet az, akinek három gyereke van mondjuk???! ott mi lehet!
najó, akkor tul.képp lehetnék szerencsés is, nem? hogy legalább 8-10 óráig kitart az 5-6 óra alatt elért eredmény...? hm? tudom, minden csak hozzáállás kérdése. kihisztiztem magam, megyek tovább csendben... de segget riszálva, mert megy a zene és igyekszem nem lelkiismeret-furdalást érezni, hogy szegény alma is a kétszázadik rajzát készíti el amíg rám vár...
ebből súlyos fagyizás lesz. valamikor. órák múlva :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése