szerintem a leggyakrabban az történik, hogy nem változik igazán semmi, csak az ember hozzáállása. ez pedig a legtöbb amit tehetünk minden helyzetben. emellett még megtanultam újból, hogy az őszinteség sajnos valójában nem nyerő és nem feltétlenül érdemes állandóan céltáblát állítanom a saját lelkemből - egyszerűen nem éri meg. vannak, akik megértenek és vannak, akik nem. nekem viszont nem kell megkeresnem az előbbieket. így kevesebb eséllyel futok bele az utóbbiakba.
egyébként meg ezerrel csinálom a "kézimunkát" az esküvőkre... egyedül vagyok itthon, mert bé és alma elmentek nagymamázni, ott is alszanak... az az igazság, hogy baromi nehéz a majdnemötéves mellett dolgozni. de nem tudom mikor hiányzott utoljára ennyire. ő is és az apja is. pedig teljes a nyugalom itthon, kicsit elkapott a "szingli lány" fíling és hülyeségeket csinálok itt szabad perceimben, de akkoris. alig várom, hogy vége legyen ennek a hétnek és én kész legyek a dolgokkal, hogy legyen egy pár napom a kiscsajjal. mindenféle nyári dologra... :) majd megoldjuk valahogy. (az előbb egy pillanatra belegondoltam a valóságos tényekbe és majdnem elsírtam magam, de asszem ez innentől kezdve csak rám és bé-re tartozik és különben is, sikeresen eltereltem a saját figyelmemet, amire most nagyon büszke vagyok.)
sőt... még majdnem el is indultam "valahová", de kivételesen erőt vettem magamon és ellenálltam a kísértésnek. csak tudnám, hogy az ember eredendően miért a tilos dolgokban leli ilyenkor a megnyugvást? :))))
még fel kéne aprítanom 8kg barackot és legyalulni egy tököt is egy komplett háztakarítás és 80db meghívó elkészítése mellett. frankón nem vagyok valami jó az idő beosztásában. de legalább kimostam és kiteregettem már majdnem mindent :) felfújt szájú nők mennek a tévében, akik a legkevésbé sem hasonlítanak rám a maguk tökéletességében. néha elgondolkodom, hogy megfelelő havi pénz befektetés fejében mi mindent lehetne belőlem kihozni. és most nem a súlyomra gondolok, hanem mindenféle fincsi kezeléskére. (erről jut eszembe, egyet ki is próbálhatok nemsokára, hála zs-nek, jeee :)))
csapongok. még egy kicsit nézem a tévét és rámtör a roham, hogy elmenjek egy plasztikai sebészhez. vahahahahaha.
mindenesetre itt az idő egy jó kávéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése