a nagy titok mindig a következő: jól válogasd meg, hogy kivel osztod meg az örömödet és a bánatodat. bizonyos emberek és helyzetek nem változnak meg pusztán attól, hogy egy szebbik arcot mutatnak feléd.
38 éves leszek idén. legutóbb a 29 viselt meg, most valamiért ez is szíven ütött. mindenesetre hiába az éveim nem csekély száma, érzem, hogy mindig van új tanulnivalóm. de az a vicc, hogy mindig ugyanazt tanulom, amit pl. i. már kb. tíz éve megmondott: vannak igazi barátaid és vannak, akik bármikor elárulnának.
hát igen. az a poén, hogy - lehet, hogy csak azért, mert épp egy tök más helyzet van porondon - nem érzek csalódottságot, sokkal inkább csak azt, hogy "vazze, ez nem először fordul elő, én ezt tudtam" - ezért az is elég képmutató lenne, ha most meglepődnék :)))
tekintettel arra, hogy az életem nyitott könyv, én magam tartom a céltáblát: "ide lőjetek". ezért azt hiszem nem vagyok kellőképp kiakadva ezen, ahogy a hátam mögött elhangzó szavakon sem. sokkal inkább azt érzem, amit szintén megmondott már i. - szintén úgy tíz éve (vagy ami elég ciki, még annál is több éve). azt, hogy mindenkit a helyén kell kezelned. a saját helyén, önmagához viszonyítva. és figyeljem meg, hogy ezek a pozíciók ritkán változnak...
nos. 38 évesen jelentem: amit ő már kb. 20 évesen tudott, az mind igaz. ennyi :)
(még szerencse, hogy senki nem lát bele a szívembe.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése