olyannyira elgondolkodtam valamin az imént, hogy majdnem hallottam, ahogy hangosan kattognak a kerekek odabenn...
a világ néha olyan átlátszó és egyértelmű, olyan végtelenül egyszerűnek látszik a maga gyarlóságában.
néha meg semmit nem értek belőle.
egy biztos: gőzöd nincs mi történik a zárt ajtók és mosolygó fényképek mögött.
most mondhatnám, hogy néha jó lenne ha befognám a pofám.
de valójában arra gondolok, hogy a szememet is be kéne csuknom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése