olvasgattam... és hirtelen ihlettől duzzadva mégis visszakattintottam a saját naplómra.
ha körülnézek, akkor romokat látok. mindenhol ruhák, fürdőruhák, ma délután le akartam hajtani a farmer szárát a nagy hidegben és egy maréknyi homok ömlött ki belőle, gyorsan vissza is hajtottam inkább - kit érdekel a hideg. egyetlen napja még a parton ültünk a naplementében két egymásba gyönyörödött, enyhén hisztis kislánnyal, egy vigyorgó kisbabával, hátán fekve relaxáló zsanival és két ittas férjjel, akik fennhangon énekeltek és nem nagyon tudtak elszakadni a JAMASZ felkiáltástól, naplemente ide vagy oda :) végül megszavaztuk a gyros-t, mert különben lekéstük volna a buszt és simán jobbat kaptunk a kezünkbe az utcán 2 euróért, mint előtte egy étteremben egy kisebb vagyonért. na ennyit erről.
ugyanakkor romokat mégsem látok. hanem inkáb valamiféle fényt az alagút végén, amitől úgy érzem nem tántorít el az újabb "extra kiadás" sem. "megoldjuk". mondta bé. ahogy szokta. de a hogyanról nem esett szó, inkább kért két újabb rumos kólát vagy fantát vagy mit ("helyi baszást", ahogy ők nevezték :o) a bárban és ugrott egy fejest a medencébe. mert minden le van szarva ha süt a nap, boldogok a gyerekek és lassan peregnek a percek.
életem egyik legjobb nyaralása volt. pedig ez sem volt teljes, ahogy egyik sem az, mégis sokkal több volt benne. nem csak a legjobb barátaim és a férjem, de ez a csupa göndör kicsi lány, akit néha csak néztünk. és összenéztünk. és megint csak néztünk. ugyan elvesztettük erre a pár napra, hiszen a teljes napunk arról szólt, hogy "hol van vanda?" és "vagyunk barátok, vanda?" (szigorúan fordított szórendben), ebbe pedig nem fért bele se anya, se apa, de még egy pisi vagy egy kaki sem, nehogy egy percről is lemaradjon (volt ott izgalmas baleset és spontán fűbe fosás ko városának egyik fő parkjában, jó volt, bizony, anyának lenni jóóó :o))) már-már duzzogtam, hogy semmi más nem érdekli, holott csak gyerekkori önmagamat láttam benne, ahogy ilyen őszintén rajong az egy évvel idősebbért - de esténként azért magához húzott a kis szobájában - mert külön lakrésze volt ám, bizony - és belesuttogta a sötét meleg levegőbe, hogy "ugye azért, mi legjobb barátok vagyunk, anya?"
szerinted? nincs ennél édesebb a földön, egyszerűen nincs. a derekam kettétört a sok wc fölött tartástól, vízből ki- és beemeléstől, és ezen nem segített ezen a homokban lépdelő vágott szemű masszőr sem, akit bé szabályszerűen rámerőszakolt szeretetből (ok, előző két éjjel 30 eurót pókerezett el a srácokkal, szerintem vezekelni akart :o) nyögve kúsztam át majdnem minden hajnalban zsani mellé a szomszéd szobába, úgy horkolt sokat-ivott-keveset-pihent bé, de együtt kezdtünk aludni el és mindig átmentem, mire felébredtek.
kit érdekelt, hogy nagy-e a seggem a fürdőruhában, kit érdekelt, hogy az már nem fehér mint régen - előző életemben szigorúan csak hófehér vagy krémsíznű lehetett a sötét hajamhoz, a barna bőrömhöz - és nem azért, mert igénytelennek éreztem magam, hanem a sok hibával együtt is sokkal kerekebbnek - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt - mint korábban, amikor még sokkal nagyobb köröket futottam magam körül (és magam elől)... nem érdekelt saját tökéletlenségem és nem foglalkoztam túl sok olyannal, ami zavart volna. kikapcsoltam. mindent. ahogy i. mondta az elején: "min gondolkodom? SEMMIN" és én ezt kívánom mindenkinek, aki nyaral, aki pihen, hogy ezt tehesse meg. hogy ennyire el tudjon szakadni és ilyen jó emberekkel legyen körülvéve, akiket ezer éve szeret.
oké, a gyerekek persze azt is feltételezik, hogy túl azon milyen cukin visítoznak a vízben, valaki le is kell fektesse őket... ez van. ezen sem érdemes kiakadni - mi egyszerűen kiültünk hárman lyányok a teraszra és jókat dumáltunk este.
nem mindenkinek tetszett a viselkedése és nem volt minden tökéletes (a kaja szerintem speciel igen, de nem is ilyesmire gondoltam ám) - de kit érdekel? ott voltunk, együtt voltunk, külön is voltunk, össze is bújtunk, szét is estünk, nagyokat is beszélgettünk két "anyaaaaaa" között és ez sokkal többet ért minden napszemüvegnél, amit vettünk. (összesen ötöt, vazze :o)
a "kirándulós nap" (mert ez biztos kötelező, nemtom) koronája pedig a hegyi étteremben, ziában a naplemente volt. fenséges. w.nek mondtam is, hogy "itt a két lányod, a frappé és ott megy le a nap. minden kívánságod így teljesüljön" és ő hozzátette "és a szerelmem" - és átölelte, megcsókolta i-t, amitől még én is meghatódtam. ugyan minden hónapban egyszer válni akarnak valami hülye vita miatt, amit nagyjából mindig ugynaaz, mégis nagyon szeretik ők egymást. ennek hatására mi is szerelmesen néztünk egymásra bé-vel... majd alma leesett a székről, vanda pedig feltette a talpait az asztalra, hogy megnézzük milyen koszosak - odalett a varázs, de annál nagyobb volt a nevetés és ez így volt tökéletes ott fönn a világ tetején :o)
ki a tengert szereti (én is, csak kicsit zavar a homok és a só :o)))), kinek a medencénél jobb - kit érdekel? mindenhol jó volt. egyetlen fátyolfelhő merészelt megjelenni a héten, legalább két percig az égbolton tartózkodott és majdnem megharagudtunk rá :o) a bárban szólt a görög pultos kedvenc orosz (!!!) slágere, alma és vanda meztelenül riszáltak rá mint a gogo táncosok, mosolyt csalva christos arcára, holott ez addig csak a jóseggű fiatal túristalányoknak sikerült, és utolsó nap rájöttem, hogy nem is a csokis kekszett kellett volna a 4-5ig tartó "snack" időben választanom a fagyihoz, hanem azt az édes kenyérkét, mert az finomabb.
nyakig a kék vízben nincsenek gondok. maximum annyi, hogy illik-e a vízbe pisilni vagy vánszorogjak le a vécére és különben is, hol a gyerek karúszója? ja, mert hogy már egyedül nyomja karúszóban a mélyvízben, ehhe. (szigorúan felnőtt kísérettel, nyugi.)
benyomások, képek. emlékek. és nagyon szép tiszta, kifehéredett körmök. ezt külön bírom ilyenkor. többet kéne áztatnom itthon. vagy csináltatni egy medencét. igen. nem érdekelnek az esküvői virágok csokrok, az idősebb ügyfél hirtelen bolondulása egy fiatalos textilért, amelyre az egész szobáját építenem kell. nincs munka, csak lebegés és a bokámat csipkedő halak.
*****************
ma egyébként visszakaptam almát :) tegnap este 11-kor még pörgött, a kis göndör fejével nézett ki a gép ablakán, ahogy száll fel a gép (majd utána megkérdezte, hogy "és most miért álltunk meg?" - majdnem bepisiltem a nevetéstől, kis drágám, olyan sötét volt kint, eltűntek a lenti fények és nem tudta mihez viszonyítani a gép haladását :o)))) aztán elfeküdt az ülésében, nyögve kereste a megfelelő pózt és bealudt. olyannyira, hogy leszállás után is csak egy percre nyitotta ki a szemét, majd lógott tovább a nyakunkban, édes puha meleg csomagként. a taxit nem észlelte, csak azt, amikor már itthon voltunk, átöltöztettük és ágyba fektettük... reggel pedig bebújt mellém és egész nap tündérien ficánkolt itthon. imádomszeretemdenagyon.
minden apuka fején megfigyeltem ezt az "én gyerekem" érzést... a kicsattanó büszkeséget és az elképesztő szeretetet. most mondd, képes lennél kicsit is rosszul érezni magad ezzel körülvéve? (neeeem. de az utolsó napra azért elfáradtam. megjött, alig aludtam és különben is egyedül voltam a világ ellen a hormonális háborúban, szigorúan vesztésre állve :o) de kit érdekel? csodálatos hetünk volt!
*******************
és nincs jobb mint éjjel fáradtan bebújni a saját ágyadba és OTTHON lenni.
jamasz - ha már ezt a zenét hallgattuk egész héten :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése