naná, hogy még mindig beteg. így maradunk. hosszú évek, vagy tán évtizedek óta az első karácsony, amikor nem rohanok. régen apuhoz, majd anyuhoz, később bé-ékhez és anyuékhoz. én szeretek így rohanni, mert ehhez vagyok hozzászokva, nem tudom milyen az egész 24-ét nyugalomban tölteni. majd ma jól megtudom :)
ki tudja, tán nem is baj, hogy így alakul. almát lefektettem (bár valami hangok vannak...), én meg szépen összepakolok, felmosok, fürdök, szépítkezem (mivel bé átment anyukájáékhoz du.ra, én meg csak este megyek anyuékhoz két órára - kettő között ajándékozás a kispuncissal), a vörösboros marhapörkölt rotyog és nemsokára leülök megnézni egy karácsonyi filmet egy finom kávéval. szerintem jó lesz.
láv :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése