nem szeretem, amikor alma lázas. annyira sajnálom a kis cuki manó fejét. két napja nincs változás, ugyanolyan mint szokott lenni, csak forróbb a homloka. estére azért persze lefittyed szegénykém, olyankor olyan édes kis elveszett orrfolyós, köhögős...
szeretem, amikor alma lázas. mert akkor hosszú hosszú percekig képes hozzám bújni, kicsi meleg feje a mellkasomon és közben fésüli az ujjaival a hajamat és nagyon hangosan cumizik. éjszaka (mert bizony betegen az éjjel közepén kicsattog és bebújik hozzánk, ha én nem hoztam ki korábban, biztos ami biztos) odabújik és megfogja a kezem, hajnalban lehet nézni a kis tökéletes arcát, ahogy félig kiesett cumival mélyen alszik, mi meg percekig csak csodáljuk - jaj, de nyálas. (és tényleg :)
drukkolok, hogy holnapra már sokkal jobban legyen, mert így nagyon le fogja fárasztani a holnapi menet...
a fa már áll, égősorunk nincs, díszünk van. király. valami mindig kiderül az utolsó percben :)
ajándékok becsomagolva, spontán három tepsi mézeskalács a szomszédoknak megsütve este tízkor. bé próbálkozott, hogy hagyjam már, úgyis leszarják. én szeretném hinni, hogy örülnek a kerítésükre aggatott meglepetés csomagnak.
hát most így. ha lesz nagy házam, lesz egy teregető szobám. vazze :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése