elég

azt hiszem így, hogy a vége felé tipegek lassan, kimondhatom, hogy valóban pocsék napom volt. és délután még nem is tudtam mennyire... gondoltam biztos meg fog jönni és érzékeny is vagyok ma, de "remek" kezdet volt egy bizonyos levél, ami mélységesen elszomorított és megadta az alaphangulatot... aztán gondoltam kicsit feldobom magam azzal, hogy elköltöm a bónjaimat a c&a-ban. kicsit hatásosra sikerült a belépő, mert rég estem ekkorát. a biztonsági őr majdnem szívinfarktust kapott, úgy kapart össze a földről. majdnem elsírtam magam, de persze mosolyogtam, mert remek színésznő vagyok. semmit, azaz semmit nem találtam. egy könyvesbolt előtt ültem vagy húsz percet, de annyira szét vagyok esve, hogy azt sem tudtam volna elmondani, hogy mit is olvasnék (ha egyáltalán lenne időm olvasni). inkább elbújtam a nők lapjával és magamba burkolóztam. végülis minden rendben, nem? a cégemet úgy tűnik 12 év után meg kell szüntetnem, kaptunk egy apeh büntetést, úszunk az adósságban, az anyám képtelen elfogadni olyannak, amilyen vagyok, bé-t napok óta nem is láttam a videoklip forgatás miatt és úgy összességében... elegem van.

alma köszönésképpen az oviban a hasamba harapott, majdnem sírtam már addigra. végighisztizte a teljes délutánt, pedig elvittük sütizni is. csúcs volt.

épp tankoltunk, amikor csörgött a telefonom... nagyi megint nagyon rosszul lett... de most olyan nagyon nagyon... amikor mondták, hogy mennyire leesett a vérnyomása, azonnal beugrott a kép, ahogy apu feküdt a kórházban egy nappal a halála előtt, gyakorlatilag nulla vérnyomással... és úgy hirtelen nem érdekelt se az esés, se a pénz, se semmi... bőgtem egy kicsit a cukrászdában, de ki sem látszottam az oszlop mögül, senki nem látta, csak bé simogatta a kezem. pont a napokban találtam meg a kerekded mosolygós nagyi képeket... köszönőviszonyban sincsenek a jelennel... nem tudom. az összes nagy szó bennem rekedt mára. az összes nagy gondolat ezzel kapcsolatban. holnap délelőtt elmegyek hozzá... addig meg. egyszerűen szeretnék nyakig betakarózni a kanapén és irigyelni egy kicsit a felhőtlen gyerekkort, ami most alma sajátja. nemtok értelmeset, sem meghatót írni. csak úgy vagyok. és kurvára fáj a fejem.