szösz

és ömlik a hó. felnéztem a gép mellől és olyan csodaszép hullik a szomszéd fenyőjére... kivételesen szeretnék visszaváltozni gondtalan hatévessé és mindössze abban reménykedni, miközben a karácsony már itt toporog a küszöbön, hogy essen a hó szombat este és borítsa be a puha fehérség az egész környéket.

a felnőtt énem erre rögtön azt reagálná, hogy annyi felé kell mennünk a kicsi lánnyal aznap, inkább ne essen, ne csússzon az út. látod mennyivel egyszerűbb volt kiskorodban? akkor nem kellett minden létező észérvet figyelembe venned, egyszerűen csak vágyódtál a fehér karácsony és a sok ajándék után. nem voltak "felnőtt problémáid". nem láttad magad körül a sok szomorúságot, a tönkrement kapcsolatokat, a rosszindulatot, a pénz körüli őrületet. megkockáztatom, azt sem tudtad mi is a pénz, azon túl, hogy fagyit adnak érte. idén azon kaptam magam, hogy nem érdekelnek az ajándékok. pedig imádok adni és kapni is. nem tudom, valami szelepet kéne leengedni magamban, hogy eltűnjön egy csomó olyan feszültség a mostani napjaimból, amiket mások gerjesztettek nekem (külön köszönet érte ismét). miért jó ezt csinálni? miért nem lehet élvezni a nyugalmat, miért kell ott is problémát teremteni, ahol azelőtt nem volt?

és legfőbbképp a bennem lakó kicsi gyerek nem érti... miért én vagyok a hibás azokért a dolgokért, amelyeket nem én csináltam? miért én kapom meg azért, amit a bátyám csinált? miért pont engem kell elmarni? mivel érdemeltem én ki azt, hogy ezt kapjam? akárhogy is lesz, ezeket sosem fogom megérteni. soha. ha nagyon racionálisan akarok hozzáállni, akkor talán fel tudok mérni egyes lelki folyamatokat. le tudom vezetni őket és ezáltal már elvileg értem is. de mégsem. mert ez annyira igazságtalan és nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy mennyire mélységesen bánt.

nem, most nincs kedvem ajándékokkal foglalkozni. pedig muszáj lesz. faarccal fogok az autóba beülni nemsokára és szaladgálni az áruházak polcai között, hogy azt a pár hiányosságot még pótoljam gyorsan.

én tudom, hogy már soha nem lesz, nem is lehet olyan, hogy minden stimmeljen, mert ez a világ rendje, mindig vannak gondok. de nem lehetne mégis azt kérni a télapótól idén, hogy történjen pár nagyon jó dolog így szép sorban? és hogy ne legyen körülöttem ennyi feszültség?

egyébként tök érdekes az, hogy bé már nem dolgozik ezen a héten ugyebár. kíváncsian vártam, hogy vajon lesz-e változás, ha már kipihentebb, ha már nem kell éjszakáznia. és azt kell mondanom, hogy ijesztő MEKKORA ez a változás. annál kevésbé ijesztő, hogy ez nekem mennyire jó :) :) :) sokkal kevesebb a veszekedés, szinte eltűnt az (ezek szerint javarészt a) fáradtságból táplálkozó ingerültség, feszültség, esténként kikapcsoljuk a tévét és ahelyett, hogy húzna be dolgozni, késő éjszakáig beszélgetünk... legalább ez most olyan jó. hazajönni. hazavárni. hazavárva lenni.

tehát mégis csak megtaláltam azt a kis békét, ami kell most nekem. itthon.
és illene ezzel a pozitív gondolattal zárnom ezt a szösszenetet, hogy ez maradjon meg...