el sem hiszem, hogy végre leültem egy kicsit... bé kitette a lábát a lakásból és én nekiálltam elpakolni... ennek keretében gyakorlatilag kifordítottam a gardróbomat, mindent kiszedtem, szanáltam, visszahajtogattam logikusan, még a , harisnyákat és bugyikat is rendbeszedtem...
a végső konklúzió a következő: pofám lapos, mert nem állja meg a helyét, hogy nincs egy rongyom sem :) sőt. volt olyan k.va jó felső, amin konkrétan gondolkodnom kellett, hogy honnan van... ha már így "előkerült". de gáz :) már csak egy újabb 24 órára volna szükségem, hogy bé gardróbját is rendbe szedjem, mert olyan tündér vagyok, ehhe.
alma szörcsög, köhög, kis drágám, jó iccakánk lesz... szerintem kitelepítem a nagy ágyba inkább. egész este festett, egyenként hozta oda a műveket, olyan édes volt, hogy megzabáltam. én meg szépen minden egyes műremekre ráírtam, hogy mi is az. a kedvencem azt hiszem a csengő volt "amibe egy póni kapaszkodik" :))))))))) én tudom, hogy mindenki más és más, de akkor is úgy érzem, hogy enélkül a csöpp gyerek nélkül mi nem éreznénk teljesnek magunkat.
ennyi és nincs tovább. a párnák rendelőbe olyan szinten lettek jók, hogy vááá. elégedett vagyok. már csak idő kéne minden mást is befejezni. és a másik házban is... nem tudom. az agyam nincs a helyén, napok óta nem tudok gondolkodni. talán jobb is.
inkább megyek pihenni. rám fér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése