2011. december 3., szombat

ködben

tegnap reggel egy kávé fölött kiönthettem a lelkem a-nak... jó volt nagyon. hatalmas piros lámpák alatt ültünk, míg odakinn lógott a köd a levegőben és kiskanállal kevertük a habos kávét. kell-e ennél több?

utána anyuval lerongyoltunk nagyihoz... a telefonban azt mondták, hogy egy lehelletnyivel jobban van. a nővérke szerint reggel még beszéltek is vele, evett, ivott... amikor mi megérkeztünk sajnos épp bealudt megint, ebédhez sem tudták felébreszteni, infúzióra készültek és ment az oxigén az orrába. tátott szájjal horkolt, kis drágám és hiába szólongattuk és simogattuk az arcát, nem kelt föl. én ennek ellenére örültem, hogy ott voltunk. anyu pityergett kicsit - teljesen érthető, én már előtte egy nappal megtettem - de én valahogy próbálok a lehető legjobban hozzáállni ahhoz, hogy esetleg elalszik örökre... 86 éves és pár hete már meg sem ismert. meg kell tanulnunk elengedni embereket... (kurva nehéz.)

aztán esküvő megbeszélés, majd mivel anyu elkunyizta (!) almát a hétvégére, így beszabadultam a mammutba és lévén bé épp a fellépésen / videoklip forgatáson volt, gondoltam megnézek egy filmet. érdekes volt, mert megfordult a fejemben, hogy jó lenne valakivel találkozni, kihasználni ezt az alkalmat, na de ki érne rá ennyire hirtelen, áh, inkább legyintettem és előre engedtem saját magam. ritka pillanatok egyike így estefelé a ködben. nézzük csak a moziműsort... egyszercsak csöng a telefonom: dr.v. akivel idestova két hónapja nem tudunk összehozni egy találkozót. mondom neki csak úgy mellesleg, hogy a mammutban vagyok, tök egyedül és NINCS programom, mire ő: kb. ugyanerre jár autóval, gyorsan leparkol, mert van egy kis ideje! na így sikerülnek a dolgok, amikor az ember nem erőlködik :)))) kb. 2 órát dumáltunk egy piros tálca és csípős csirkecsíkok fölött egy eldugott kis asztalnál, mindent megbeszéltünk, nagyon jó volt...

aztán ezek szerint olyan fáradt voltam, hogy itthon elaludtam a kanapén 10 körül, éjjel kettőkor felkeltem, felkúsztam az ágyba és ma reggel negyed 10-ig folytattam... isteni volt, nagyon jól esett. bé még alszik, én meg ülök a csendes nappaliban és pillanatnyilag semmi más dolgom nincs, mint eldönteni, mit reggelizzek... éjjel a lakásnézésről álmodtam. (ja, mert du. jön valaki megnézni :) no para.

mellesleg ugyanúgy lóg a köd a levegőből... hol a tíz fok?
baromira hiányzik a gyerek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése