konkrétan nem hiszem el, hogy eljött ez a pillanat. annyira jól esik, hogy gondoltam megörökítem: a kanapén fekszem félig és nagyjából csönd van... amit most olyan szinten élvezek, hogy el sem tudom mondani. reggel óta rámoltunk, pakoltunk, cipekedtünk... ebben a pillanatban azt látom, hogy még nagyobb rumli van, mint tegnap, holott az eszemmel tudom, hogy sokat haladtunk, de akkor is... mikor lesz a lakás teljesen üres? mikor festjük ki azt a pár részt? mikor takarítjuk ki? mindig azt gondoltam, hogy egy üres lakást könnyebb takarítani, ami egyébként így is van... de vazze, itt azért lesz dolog bőven! szóóóóval...
a mancikát utána röptében összeszedtük az oviból - és csak 10 percet késtünk - majd rongyoltunk haza, ahol nagyjából folyamatosan ment a nyűgös hiszti, mert ennek a kisnyúlnak fájt a hasa, csípett a popója, mindenért sírt, nyűgösködött... ááááh. itt ültünk bé-vel, semmi más vágyunk nem volt, mint hogy lehunyjuk kicsit a szemünket... de hát ez most így alakult, sebaj.
a lényeg, hogy a kispopsi és kispoci végül lenyugodott, belediktáltam vmi probiotikumot is, olvastunk mesét és jóval korábban le is feküdt... és most csend van és nyugi... de nem vetkőzhetek le, mert még jön este 9-kor valaki pár zsák cuccért... azt még megvárom, kibányászom a négy orbitális méretű zsákot a kocsiból... és akkor utána szerintem beájulok az ágyba :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése