2013. április 11., csütörtök

na szép

az imént épp kutyultam össze a kutya kajáját, majd véletlenül bezártam az ujjam a hűtőbe... úgy fájt, hogy majnem betojtam. és erre elkezdtem bőgni, sőt zokogni... amit azóta sem tudok abbahagyni... közben látom magam előtt kirstálytisztán, hogy nem azért, mert fáj, vagy mert megjött és mindenre érzékeny vagyok, de még csak nem is a fáradtság miatt... hanem egyszerűen elkeseredésemben az elmúlt hónapok kilátástalansága miatt... ijesztő, hogy valójában legbelül mennyi feszültség bújkál...

reggelre bart simpson szemeim lesznek. nem érdekel. a sírástól néha megkönnyebbülsz.
(még ha ugyanolyan kilátástalan is marad minden.)

világvégehangulat... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése