befáslizott lábbal (ja mert tegnap majdnem elhasaltam ildiék előtt az út kellős közepén egy lyukban, konkrétan magam alá fordul a bokám, éljen) azért elmentem reggel gardrób ügyben egy lakásba (kétmillió lépcsőn kellett felmenni, király), aztán pedig a maradék lábamat is lejártam a holnapi születésnapi ajándék ügyében. siker. a második kinézett dologra nem volt már pénzem. ez a kasszánál derült ki persze. égés helyett félretetettem. a gond az, hogy szerintem holnap sem lesz rá pénzem. sebaj.
azért a ma esti veszekedést ki tudtam volna hagyni az életemből. minden ilyen eseménynek megvan az íve. és a "csúcspontján" túl lehiggadva hirtelen mégis félig telinek látom azt a poharat, amit a robbanás előtt erősen félig üresnek véltem... igen, megvannak a mélypontjaink, de később azt nézem inkább, hogy ezek ellenére mégis kitartunk még együtt.
nem mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése