bevállalós volt, de ha a helyzet ezt kívánja, akkor megteszem, még ha nem is szívesen. vagy mégis. nem tudom. sok dolog szól mellette, sok dolog szól ellene. de legfőbbképpen sok dolog van, amihez nem ragaszkodhatunk örökkön örökké, hanem néha lépnünk kell. valamerre. a poén az, hogy nem mindig látszik elsőre, hogy merre léptünk és abból mi sül majd ki. az is lehet, hogy valami sokkal jobb...
aztán leüvöltöttük a hajat egymás fejéről bé-vel. ez úgy pont hiányzott ma estére, de muszáj volt, nem hagyhattam, hogy elküldjön egy bizonyos levelet. nem adtam föl. halálra idegesítettem, de nem hallgattam el és nem mentem odébb. az ember - jó esetben - nem "csak" a felesége a férjének, hanem igazi jó barátja is. tehát ha én azt látom, hogy épp baromságot készül csinálni merő indulatból, akkor az sem érdekel, ha nem szól hozzám két napig, de nem engedem neki.
(valami működhetett, mert szerintem sikerült rajtam levezetnie az indulata nagy részét, így egyszercsak megengedte, hogy mégis beleszóljak egy kicsit.)
nem könnyű műfaj ez, kérem szépen :)
viszont kíváncsian várom mai cselekedetem visszhangját. ha lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése