egész reggel azt éreztem, hogy remegve írni vágyom, mert valamiféle izgalom van a levegőben... épp csak az a gond, hogy most itt ülök a lehetőség (azaz a gép) előtt és nem tudom sem felidézni, sem pedig megfogalmazni. gyakran van ez így az érzéseinkkel, tudom én. de annyira reménykedtem, hogy egyszer csak megvilágosodom és rájövök, hogy mi ez az izgalom bennem.
szeretném lemosni az ablakokat is, hogy jobban lássam ezt a csoda napsütést - de olyan metsző hideg van kint már most (hát még a hét másik felében mi lesz), hogy ehhez nagyjából bundát kéne felvennem. valami pedig zsizseg bennem, mint valami korán jött tavaszi tombolás, de nem tudom megfogalmazni vagy körülírni mi is lehet az. talán valamiféle megérzés és remélem csakis JÓT takar.
szerintem gyorsan kiélem magam azon, hogy néma csendben (bé alszik) rendet rakok magam körül, utána nekifeszülök a munkának. rendszerezni, letisztázni, lomtalanítani vágyom. (na meg ablakot mosni :)) kényszeredetten le akarom veni magamról a páncélomat, a plusz kilóimat, a zűrzavart, a rendetlenséget, mindent. most azonnal. mi ez?
hűvazze. (és nem, nem most fog megjönni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése