2012. január 18., szerda

oszt

zenét hallgatok közben...
autóban ordítva hallgatósat. kivételesen viszonylag halkan, mivel manci alszik.
legalábbis próbál köhögés közben. kis drágám.

http://www.youtube.com/watch?v=_9KKch5ZBrI

36 éves vagyok és a szám közben legalább huszat letagadhatnék.
nem mellesleg megértem az összes ex és aktuális páromat, akik szeretik a félvéreket ;o)

najó, erről ennyit.

a magvasabb gondolataim most épp elakadtak 16 éves énemnél.
akartam írni valami tök jót a gyerekről, ehelyett a videót nézve eszembe jutott egy ominózus nyár, még ezer éve bélával, amikor olyan élményeink voltak a balaton körül, amik miatt bármikor azt mondom, hogy megérte fiatalnak lenne, höh. mellesleg ildi azt mondta a szakításunk után, hogy inkább örüljek neki, hogy három év jutott nekem a lobogó fülű szerelemből, abból a fajtából, amit a limonádé filmeken látsz, kevés embernek jut, ne keseregjek ezért, inkább örüljek. potom pár évig tartott igazán rendbe szedni magam (virágról virágra röpülve ugyanezt keresve, mire rájöttem, hogy pont abban van a hiba, hogy ott akarom folytatni egy ismeretlennel, ahol vele abbahagytam, ilyen meg nem létezik.)

hát igen. a nagy csodák igazán akkor következnek, amikor elengedünk valamit, aminek már szinte a rabjai vagyunk. könnyebb leírni mint megcselekedni. de tény, hogy szabadságot ad, ha végül mégis képes vagy tovább lépni. (és legyen ez érvényes bármire - de tényleg bármire.)

szerintem meghallgatom még egyszer a számot. fülhallgatóval. hogy hangosan tehessem.
nemtom, a hangerő által egészen új életre tud kelni egy dal.
vagy kurvára öregszem és süketülök, mittomén.
múltkor az ovi előtt majdnem max.ra tekertem a hangerőt, ahogy indultam el, márpedig ennek a hangerőszabályozónak a volvoban van tekintélye. kaptam is pár furcsa tekintetet az anyukáktól.

szeretném azt hinni, hogy nekik is tetszett a dal.
elvégre nem kötelező beleöregedni az életünkbe, nem?
(félek tőle, hogy negyven évesen is így fogok viselkedni és az már ciki lesz mint a miniszoknya :))

ps. a klipet nézve meg kell állapítanom, hogy határozottan gyengém a rés a két első fog között...
(béla, bé...)

******************

csak hogy ecseteljem mindezt vizuálisan: fülhallgató a fülemben, némán énekelem, kis headbang (ha nevezhetem annak - most festettem be a hajam), némi tánc felsőtesttel és persze előttem a bébiőr, hogy amit nem hallok így, legalább lássam a kijelzőjén :))))))))

édes öregasszony leszek én, az már tuti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése