ismét

elcsendesedett minden.
a lufik még mindig itt fityegnek a fejem fölött és azt kérte le se szedjük őket, mert olyan szépek. maradnak, hát hogyne maradnának. a hűtő tömve, az asztalon milliónyi új játék.
a kanapéra kikészítve mindaz, amit az oviba el kéne vinni...

úgy izgulok, mintha én mennék óvodába és örömmel kapaszkodom a gondolatba, hogy anitáék is holnap kezdenek, így nem leszek egyedül ÉN, holott nem is nekem kellene izgulnom :o))))))) hülye anyukák.

bé is elment már, anyukáját viszi le kora reggel... közben telefonált dim, ismét azon törve a fejét, hogy hogyan segíthetne... egyszerűen le vagyok döbbenve, hogy mennyire önzetlenek és kedvesek az emberek.

csak ne kéne annyit izgulni. néha kicsit soknak érzem, néha bedugom a fejem a homokba és legalább pár órára, akár napokra is úgy csinálok, mintha minden rendben lenne. ez az élet rendje, a szüleink öregszenek meg minden. de akkor is. (ide pötyögés helyett inkább hívom is bé-t... szegénykém, szét aggódja magát)

holnap ovi első nap. kéretik drukkolni. (nemtom miért, mert alma tök vagány. kíváncsian várom mi lesz)