egyszer már írtam a megérzésekről... ijesztő ez az egész. már reggel óta volt bennem egy rossz érzés az ovival kapcsolatban - tán mégsem lelkiismeret-furdalás amit éreztem, nem tudom. mindenesetre nem hallottam a porszívótól, hogy kétszer is hívtak bentről, mert alma nagy sírásban volt... hát izé.
állítólag már megnyugtatták közben és lefektették, tehát minden oké, megyek érte 3 után... gondolom ettől nem lesz semmi baja, mégis döbbenet, hogy ha épp nyugalom van körülöttünk és oda tudunk figyelni saját magunkra, akkor kiderül, hogy mindent tudunk és érzünk, megérzünk...
emberek. emberek. még mindig azt mondom, hogy sokkal többet tudunk mint hisszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése