mondom én

egy órával korábban kelt. már reggel nyafogott, hogy "nem akarok oviba menniiiiii" (titkos sikoly legbelül. édes mosoly kívül.) nyígás helyett gyorsan felelevenítettem neki mindenféle jó élményt tegnapról, ezeket vele is elmeséltettem, így legalább nem sírt. ovi előtt ismét rázendített, sírva-sikítva mentünk be, szembejövő együttérző szimpi tekintetek kereszttüzében. bent sírás, nem megy be. megnyugtattam, hogy jövök érte nemsokára, majd átadtam az óvónéninek. alma sírt, én kimentem. hős anyuka.

megmondom őszintén, cseppet sem zavart a szituáció. annyi olyan beszámolót olvastam már erről, hogy szinte kötelezőnek éreztem, hogy kiakadjak, mert jaj szegény gyerek sír... nem akadtam.
1. a sírás egészséges, megtelik levegővel a tüdő, ettől nem lesz baja
2. pontosan érzem, hogy mikor mennyire bántja valami amikor sír. ez dacos hiszti, ami engem nem annyira hat meg. sőt, még azt is tudom, hogy nem olyan feltűnően anyás típus, nem esik kétségbe, ha nem vagyok ott.
3. azt is pontosan tudom, hogy szuper jól fogja érezni magát két perc múlva, mert szereti az embereket és szeret játszani.
4. három lépést távolodtam el és már abbamaradt a sírás (vajon nekem szólt-e :o)))))) ez egyébként tök érdekes dolog, hogy főleg nálam szereti feszegetni a határt :o)
5. kiléptem a szemerkélő esőbe és jó volt. nyugodt voltam.
ps. azért kint megvártam anitát, aki épp akkor ment be és megkérdeztem mit látott, hallott - persze semmit, alma tök jól volt, nem sírt, max. kicsit meg volt még illetődve. ennyi :)

ennek örömére elmentünk kávézni. ott összefutottunk egy másik anyukával és vele is jót dumáltunk. én meg még külön összefutottam egy volt gimis osztálytársammal is, aki szintén itt lakik diósdon. konkrétan jól éreztem magam, meg vagyok még mindig hatódva attól, hogy ovis... kis drágám.

visszamentem érte két óra múlva és teljesen jól volt. megmutatta, hogy festett egy kék ruhát és állítólag nem volt egy könnycsepp sem több. elvittem fagyizni, mert megígértem neki, kicsit játszottunk, kapott egy sünit is, amiért ilyen bátran viselkedett, teljesen fel volt dobódva, vidám volt és azt mondta jól érezte magát - én meg majd' szétestem a büszkeségtől - ovis nagylány :o) holnap már délig lesz benn, csütörtökön elvileg ott is alszik... hmmm. láááááv.

mondom én, hogy ez egy sokkal sokkal jobb nap lesz.
rotyog a paprikás csirke, bé alszik, alma alszik, még artúr is a hátán fekszik az ágy mellett és égnek álló lábakkal alszik. kis nyugalom nekem, mert megérdemlem, ehhe.