alvás helyett fel-alá kószálok egy csokibarna takaróba burkolózva és kurvára nem áll bennem össze a kép. se a hétvégi szülinapi bulikkal, se az óvodai beszoktatással, se a távolabbi jövővel kapcsolatban...
eddig is valahogy alakultak mindig a dolgok. eztán is fognak.
lépésről lépésre.
de megint egy valami b.szta fel az agyamat. a kristálytiszta tény, hogy majd én megoldom. ami már-már elvárás, mert nehogy már "az eszter" ne oldja meg.
az a baj, hogy minél több olyan élhetetlen embert látok magam körül, aki másokon élősködik és max. vegetál, annál inkább idegesít az, hogy nálam viszont teljesen tiszta, hogy mindent megoldjak. persze. terminátor vagyok vazze.
nem. nő. és anya.
(és k.vára makacs.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése