még mindig olyan nehéz elhinni, hogy a csontsovány test, aki a vékony takaró alatt fekszik és tátott szájjal alszik ugyanaz a nagyi...
az élet kemény, a hozzáállásunk dacára is.
*************
szeretném azt hinni, hogy az emberek alapvetően jók.
de folyton elbizonytalanodom.
*************
vajon meddig fog tartani visszavarázsolni az összes telefonszámot a telefonomba...?
okos telefon, mi?
*************
tulajdonképpen nem annyira látom át a holnapi napot.
a festést még csak-csak... de a végeredményt? mármint a rendet és tisztaságot...?
pedig jó lenne mondjuk az x-faktorig készen lenni, nyugiban leülni, a fiúk sörözhetnének, mi n-nel dumálnánk, manci ugrálna a trambulinon... és egyszerűen készen lenne minden. ehhe :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése