készülődős

kétségtelen, hogy ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor nem sokáig tétlenkedem...
ily módon már lekapirgáltam a megfelelő helyeken a festéket, tegnap legletteltem ahol kellett, ma lecsiszolom és már festek is. valamint kimentem szépen a virágpiacra és vettem koszorút az asztal fölé és lelógó díszeket... antik piros díszek fognak lelógni a tejcsoki fal elé a vesszőkoszorúról (olyat, amilyet akartam persze lehetetlen volt venni, ezért a girlanddal én magam drótoztam össze és már az alap nagyon vagány, alig várom, hogy felszuperáljam a lámpa köré... :) aztán lehet lógatni. díszt, mézeskalácsot, száraz narancskarikát (azok is készen vannak már, idén előre dolgozom, nem úgy mint tavaly)... lesz kép, amint elkészül!

vettem még csodaszép dekorációt a virágpiacon - bé lehet, hogy megöl, de mondjuk ezeket évekig használja az ember, nem csak pár hétig. már alig várom, hogy le legyen festve ez a lenti fal, mert akkor kezdhetem rá aggatni a dolgokat... (nem díszíthetem a fát korábban, nesze nektek, feldíszítem a teljes lakást addigis :))))))) imádom, egyszerűen imádom. és mivel bé éjjel megy dolgozni, így suttyomban karácsonyi illatgyertyákat is fogok égetni, amiknek ő utálja ugyan a szagát, de így nem fogja érezni, ehhe.

fenyőünnep, az a híres. bocs, ha én nem utálom a legújabb divatnak megfelelően. egyszerűen csak nem érzem azt, hogy köze lenne ahhoz, amiről eredetileg szól - viszont nem is tartom magam vallásosnak, tehát ez nem is olyan nagy baj. én szeretem a fényeit, az illatait, a készülődést, uram bocsá' még az izgatott tömeget is. sőt, az ajándékokat is. nagyon nem vagyok trendi, vazze :)

(közben felpillantva spontán kitaláltam egy szuper jó kis helyet a karácsonyfának :)))))

még egy észrevétel: a csajokkal sokkal jobb kimenni a vpiacra mint egyedül - szeretem ha valaki osztja a lelkesedésemet :))))) láv.
mindjárt összerakom a kertkapura kitalált díszítésemet... töröm a fejem, hogy ha vannak olyanok, akik temetőből lopnak virágot, akkor vajon elemelik-e majd a kapu díszemet is? de úgy döntöttem, hogy legalább karácsony környékén próbáljon az ember bízni a világban. (és bármikor máskor persze.) fő az optimizmus és nem fejtem ki milyen szomorú az, hogy ezen egyáltalán gondolkodni kell.

izgatott-eszter (aki a héten alig dolgozik mások lakásán, mert a sajátját csinálja... bocsi, majd a jövő héten felturbózom magam, ehhe.)