gondoltam kierőszakolok magamból egy pozitív gondolatot addig is, amíg eme bizonyos konfliktus meg nem oldódik - valahogy. a problémám a valahoggyal van. ennek örömére teljesen feleslegesen erőlködöm, inkább abba is hagyom. csak én sem szeretem, amikor ennyire mélyre taszítom magamat. alapvetően semmi értelme, mert nem old meg semmit.
szokták mondani, hogy "ha már esik, akkor zuhog" - arra gondoltam, hogy ugyanezt eljátszhatnánk ez esetben JÓ dolgokkal :) na, mit szólsz élet ehhez az ötlethez? várom válaszod.
***************
egyébként meg.
ma vettem bé-nek szemcseppet. először megköszönte, majd közölte, hogy ááááh, nem akarok rászokni (????? :o))))), ezután amikor felajánlottam, hogy becsöppentettem, kiderült, hogy FÉL!!! de éééédes :) szabályszerűen rá kellett mászni és egy milliméteres résen át betalálni... hááát. alma mindeközben hangosan nevetett mellettem (végre nem őt nyúzza valaki) és hozzátette, hogy "apa!!! olyan vagy mint egy rossz gyerek!" - majdnem meghaltam a nevetéstől, ez annyira komoly volt az ő szájából.
aztán ott volt ez a spontán déli találkozó h-val. hát én tökre bírom ezt a nőt, na. tudod, amikor szeretsz valahová menni, ahol belépsz és már ott egy gőzölgő kávé az asztalon, egy hasonlóan dilinyós, nagyon kedves, nagyon szerethető csajszi. mire nem jó a teszvesz, az ember a végén még barátokat is szerez :o)
rendet kéne rakni gyorsan. hátha kicsit elsimulna a lelkem is... gyűlölöm a tehetetlenséget. meg az értetlenséget. meg úgy egyáltalán kicsit megállíthatná valaki a világot, amíg én kiszállok valami tengerparton és feltöltöm a szememet kékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése