ma volt némi sikerélményem. csak úgy magamban. miután hazavitettem a zöld szőnyeget, azt mondta áh, nem szép az ott. küldtek fényképet. már a kép alapján sem értettem mi a baj. (később ő sem.) ma felvittem az összes textilt, odatartottam az ablakhoz, beburkoltam a párnákat... és kezdett összeállni a kép. (nem az én fejemben, ott már megvolt addig is.) szőnyeg marad. hála égnek. ne legyünk már bátortalanok kérem. (különben is, mondta, sok dolog volt, amire azt mondta, hogy nem tetszik és a végén mégis igazam lett. na ezt már szeretem kérem :)
ez olyan jó érzés volt. az kevésbé, hogy véletlenül lesodortam egy fiókot, ami eltört, ezért holnap mehetek reklamálni, de király. viszont legalább itt sorakoznak már a festékeim... nemsokára átfesthetem az egész alsó részt, hála a tegnapi spontán ruharendelésnek, még egyszer köszi :)
egyébként meg? az eszem tudja, hogy minden csoda három napig tart. a szívem viszont egyre távolabb sodródik. kicsit úgy elég volt azt hiszem. sok mindenből. nem vagyok kötelező tárgy az iskolában. sőt, semmi nem kötelező.
viszont igencsak aludnom kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése