hát nemtom

a nap úgy kezdődött, hogy bé-nek egy nagy szívás volt az éjszakája, ezért későn ért haza. tehát ott álltam köhögő almával, reggel nulla fokkal és egy előttünk álló félórás sétával. autóval ez három perc - de gyalog bizony odébb van, amit a félig beteg gyerekkel megtenni... hááát. de ha muszáj, akkor muszáj. mondjuk láttunk útközben kacsákat és találtunk diókat - de azért most estére már kicsit jobban köhög és tüsszög sajnos :(

utána eltöltöttem egy kellemes délelőttöt... magammal. és nagyon jó volt. hosszasan bámultam a könyveket egy nagyáruházban (ezer éve nem vettem - minek, az most sajna csak éjszaka férne bele, minden nem megy, de majd nemsokára, remélem :) vettem magamnak kényelmes itthoni ruhát a bónjaimból, ebédeltem, olvastam újságot... mert megérdemeltem. mert jó volt. agy kikapcsolós.

aztán nagy séta artúrral és irány az ovi. hazafelé bevásárlás. alma olyan szinten volt ROSSZ az aldiban, hogy már a hajam kihullott tőle - a mélypont az volt, amikor a bevásárlás közepén ki kellett vele rohannom a két fokba a parkolóban pisilni. mindent elrámolt, elszaladt, szófogadatlan volt... ez nekem mind új, és biztosan fel van pörögve az ovi miatt, tehát ez okoz változást, de azért pár nap alatt nehéz lekövetni, hogy tökre megváltozik a gyereked. (pl. azt gondolja, hogy ütögetni oké, mert az oviban a gergő is ütöget. és ezeket egyenként újra át kell venni mind, hogy nem szép dolog, stb...) mindenesetre nagyon kihúzta a gyufát nálam és amikor ötödik felszólítás után is csukogatta a pénztárnál a kaput, kapott a fenekére és nagyon rászóltam. majd kint a parkolóban, miután elszaladt, ami jó veszélyes az esetleges kocsik miatt, szintén. erre egy faszi azt mondja nekem: "minek szülsz gyereket bazdmeg, ha üvöltesz vele!"

hát köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. egyfelől bírom a nagyon mélyen belelátó és szakértő embereket, akik leginkább annál jobban tudnak gyereket nevelni, minél inkább nincs nekik. másfelől lenyűgözött, hogy ennyi alapján ítél. honnan tudod egy szem jelenet alapján, hogy milyen az élete a másik családnak? sehonnan. a gyerekkel üvöltöző anyuka lehet a legjobb a világon, de lehet, hogy épp szar napja van vagy hat órája szívja le az agyát a rosszalkodó kölyök. a búgó szuper-kedves anyuka meg lehet, hogy majd ötven méter múlva fakad ki még csúnyábban. mondjuk fel sem vettem a dolgot, mert én tudom, hogy mi milyenek vagyunk, csak nagyon meglepett és nyilván rosszul esett - legalább egy másodpercig. inkább a megalapozatlan ítélkezés és a meglepetés a bunkóságán mint bármi más. de vállat vontam és szóra sem méltattam, mentünk tovább. mondjuk ha bé ott lett volna, akkor most matrica lenne az ember, de engem nem érdekelt ennyire.

hát ilyenek vagyunk. anno valaki kérdezte, hogy miért szerettem xy-t, amikor ilyen meg olyan volt. muszáj volt kijavítanom: ilyennek és olyannak LÁTTAD. azt, hogy milyen volt, azt én tudtam. zárt ajtók mögött. és engem nem érdekel a másoknak adott show műsor, engem az érdekel, hogy ha becsukjuk otthon az ajtót, akkor milyen velem a párom. hát az emberek azt kell mondjam, hogy nagy átlagban megtéveszthetők. ami szomorú.

(eszembe jutott, amikor alma kicsi volt és a dm-ben, ahol kb. 5-en voltunk, türelmesen elmagyaráztam neki ötször, hogy ezt vagy azt ne csinálja - ezt a részt senki nem hallotta. hatodikra felemeltem a hangom és kapott a kis popsijára egyet. erre a bent álló 5 ember mind rám nézett és az volt a tekintetükben, hogy én vagyok az új antikrisztus minimum, mert azzal a szegény kicsit gyerekkel ilyen szigorú vagyok. ja. ti meg kb. az orrotokig láttok. de azt bele is ütitek mindenbe :)

bé elment énekelni. szintén félig betegen. szerintem a ma estét lenyomja simán, én arra vagyok kíváncsi, hogy holnap hogy fog vajon énekelni?! szegénykéim... én még tartom a frontot. takony idő.